|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 30 találat | lapozás: 1-30 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ördög Béla 2001. november 26.November 24-25-én Kolozsváron a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány (HGKA) szervezésében megtartott Csángó Napok gazdag programjának legkiemelkedőbb eseményét a könyvbemutatóval és kiállításmegnyitóval egybekötött ünnepi műsor jelentette. 2000. november 5-én Klézsén az MCSMSZ, a Via Spei Csángó Ifjúsági Szervezet és a Szeret-Klézse Alapítvány cselekvési tervet írtak alá a moldvai csángó közösség beolvadásának, elvándorlásának vagy más úton történő felszámolásának megakadályozására. Elsődleges alapelvként fogadták el, hogy "a csángókérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges." Ugyanakkor leszögezték: "magunkat a magyar nemzet részének tekintjük, számítunk a Kárpát-medence magyarságának segítségére". Azon a találkozón határozták el, hogy ügyük érdekében különböző településeken rendszeresen szerveznek csángó napokat, ahol sajátos kultúrájukat és életkörülményeiket népszerűsítik. Erre emlékeztetett Pozsony Ferenc, amikor megnyitotta az immár nemzetközileg is védett népcsoportnak számító moldvai csángómagyarok életét bemutató fényképek és textíliák kiállítását. Tánczos Vilmos egyetemi docens Lukács atya (polgári nevén Daczó Árpád) Csíksomlyó titka című könyvét mutatta be. A plébános a csíksomlyói kegytemplomban található, Európa legnagyobb gótikus fából készült Mária-szobrának a titkát kereste. A kulcsszó a csángóknál előforduló Babba (= szép, erkölcsileg tiszta) Mária szóhasználat. A jelző ugyanakkor egy ősi holdistennőt is jelent, ami a régi, pogány időkbeli kultusznak és a keresztényi tanoknak az összefonódását, megőrzését bizonyítja. Fellépett a Katolikus Ifjúsági Csoport. /Ördög Béla: Csángó Napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./2003. október 25.Állandó olvasmánya általános iskolásnak, gimnazistának és egyetemistának egyaránt a kolozsvári Tinivár Lap- és Könyvkiadó gondozásában, Mihály Krisztina és Ördög Béla szerkesztésében megjelent 2004-es Diákévkönyv. Immár a tizenegyedik a kiadó jóvoltából 1994 óta rendszeresen napvilágot látó hasonló kiadványok sorában. A mostani kötet bőven tartalmaz irodalmat - lírát és epikát is -, útleírást, történelmi, földrajzi, biológiai tanulmányokat, beszámolót a nyári diákújságíró táborról, a turizmus, divat, orvosi tanácsadó, rejtvény és a sport sem hiányzik. /László Ferenc: Diákévkönyv - 2004. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./2004. december 22.A Szabadság napilap elmúlt 15 éve alatt a szerkesztőség többen tagja meghalt, így Bazsó Zsigmond, Krizsán Zoltán, Nagy Károly, Okos György és Pálfi Mircea, akik a rendszerváltás utáni években még aktív tagjai voltak a lapnak. Sok olyan kolléga van, aki innen ment nyugdíjba, vagy más lapoknál keresett magának munkahelyet, többen Magyarországra telepedtek át. Gál Mária, Dózsa Sándor, Horváth Gyöngyvér, Kiss János, Krajnik-Nagy Károly, László Ferenc, Lokodi András, Nits Árpád, Nits Ilonka, Orbán Ferenc, Ördög Béla, Pillich László, Szabó Piroska, Székely Raymond és Turós Jakab László hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak a Szabadság belső munkatársaiként. /Makkay József: Munkatársaink voltak... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./2017. január 20.Hét utazóládával kezdődött, emlékkonferencia lett belőleKolozsvár híres személyisége előtt tisztelegnek A napokban városunkban járt az a budapesti kezdeményező csapat, amely kötelességének tartja ápolni Hegedűs Sándor (1847–1906), a Kolozsvári Református Kollégium egykori jeles végzettje emlékét. A neves közgazdász, újságíró, országgyűlési képviselő tiszteletére – aki a Széll Kálmán kormány kereskedelemügyi minisztériumának vezetője, MTA-tag, az anyaország és Erdély gazdasági fejlődésének elismert szorgalmazója volt – április 26-án szerveznek emlékkonferenciát a kollégium dísztermében, a Sapientia EMTE és a BBTE társszervezésében. A konferenciát előkészítő megbeszélésen lapunk munkatársa is jelen volt, így többek között megtudtuk: a kutatómunka évekkel ezelőtt egy véletlen folytán kezdődött el, amikor is szerelési munka során hét porosodó, 60 éve érintetlen utazótáska került elő egy pincéből, tele kordokumentumokkal. A kolozsvári konferencia egyébként csak egy a megemlékező rendezvények sorából. A budapesti kezdeményező csapatban Kovács László mérnök, Millisits Máté művészettörténész és muzeológus, Nanovfszky György ny. nagykövet, egyetemi tanár kapott helyet. Amint azt Kovács László elmondta, a kutatómunka évekkel ezelőtt egy véletlen folytán kezdődött el: budapesti lakóházában egy szerelési munka során hét darab jókora utazóládára bukkant. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 8.„Az építkezés kultúránk része, identitástudatunk kivetülése”A Példakép Alapítvány magyar sikertörténeteket keresve 2013-ban indította el vállalkozói pályázatát, és miután a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2016-ot a Külhoni Magyar Fiatal Vállalkozók Évének nyilvánította, azt tavaly kifejezetten határon túli fiatal magyar vállalkozók számára hirdették meg. A példaképek között számos erdélyi, ezen belül több kolozsvári fiatalt találunk sőt, az Év Példaképe Fődíjat is kolozsvári vállalkozó, Wéber Tibor Rudolf nyerte el a január végi gálán. Kicsiben és egyedül kezdte, garázsfelújítással, de néhány év alatt cége, a Weberbau Kft. már irodaházakat, típusházakat épít, restaurálási munkálatokat végez. Őt kerestük fel, illetve vele beszélgettünk el vállalata székhelyén, már amennyire az ügyfelek hagyták, hiszen egymásnak adták a kilincset. Ahogyan az bármely sikeres vállalkozónál megszokott jelenség, pláné egy ilyen díj megszerzése után… Az Év Példaképe pályázat eredményét idén januárban a Pesti Vigadóban hirdették ki, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak és Valentínyi Katalinnak, a Példakép Alapítvány alapítójának, valamint a verseny legjobb harminc résztvevőjének a jelenlétében. Potápi hangsúlyozta: „a Példakép Alapítvány idei 30 külhoni magyar fiatal Példaképének munkája és életútja egyértelműen megmutatja, hogy a szülőföld termékeny talaj, hiszen olyan fiatal magyar vállalkozók élnek és dolgoznak határainkon túl is, akik szülőföldjükön szeretnének boldogulni.” „Én szeretem ezt a várost” – Kolozsváron születtem 1983-ban – meséli Wéber Tibor Rudolf, az Év Példaképe fődíjasa. – Én még az a fiatal nemzedék vagyok, aki saját bőrén megtapasztalta mind a két rendszert. Aminek nagyon örülök, mert látom a különbséget, tudom értékelni azt, ami most van, és ami régen nem volt. Annak idején mi gyerekként nem jutottunk játékszerekhez, és milyen nagy öröm volt kapni egy golyóstollat vagy egy kulcstartót. Ezt a mai kiskorúak nem tudják elképzelni.– Mikor jelent meg érdeklődésed a szakma iránt? Véletlen volt, vagy tudatos választás?– Édesapám építőmérnök, ami még nem számított döntő tényezőnek, de sokat nyomott a latban. Otthon gyakran találkoztam a tervrajzaival, nyaranta kivitt magával terepre, diákmunkásként már kint dolgoztam. A zeneóvoda után beirattak a 3-as számú líceumba, az a mai Apáczai elődje volt. De nyolcadik végéig párhuzamban végeztem a zeneiskolát is, fuvolaszakon. Tizenegyedik végén felmerült a klasszikus kérdés: mi lesz belőled, fiam? És akkor édesapám munkáján keresztül az érdeklődés az építőipari kivitelezés felé vitt engem. Mert az építkezés egy férfinak látványos dolog. Felvételiztem a Kolozsvári Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára 2002-ben. Az öt év alatt már dolgoztam, igaz, nem a szakmában, hanem egy irodaszékeket gyártó cégnél eladási ügynökként, marketinges emberként. Nagyon sokat lehetett ott tanulni, de nem volt az én szakmám. – A mai egyetemisták jelentős hányada végzés után azonnal veszi a sátorfáját Nyugatnak. Nálad ez nem merült fel? – Nem gondoltam arra, hogy valahol máshol folytassam az életet. Én szeretem ezt a várost. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 21.Kolozsvári köztéri iparművészeti emléktárgyakat leltároztunk felMonarchiabeli tengerszint feletti magasságmérők és csatornafedők Decemberben egy olvasónk jelezte, hogy a Főtér és az Egyetem utca sarkáról nyoma veszett annak a nagyjából hetven centiméter magas, lapos tetejű vasoszlopnak, amely még a monarchiabeli időkből maradt ránk, és a hely tengerszint fölötti magasságát jelölte. Amint azt már akkor megírtuk, a jelek szerint „profi” fémtolvajok vihették el, miután a járda szintjén tőből levágták. A valamikori kincses Kolozsváron már sok ilyen emlékünk tűnt el, és a mai lakosság túlnyomó részének nincs is tudomása ezeknek a műtárgyaknak az egykori rendeltetéséről. A még fellelhető nyomokból, illetve a rajtuk található sorszámok alapján kikövetkeztethető, hogy annak idején a városban legkevesebb negyvenkilenc ilyen célt szolgáló fémoszlop, vas- és márványtábla volt. A fennmaradtakat mi magunk, részben olvasóink segítségével leltároztuk fel, egyben összeírtuk a magyar feliratú csatornafedőket is. Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár – közelről című kötetében így ír erről a témáról: „Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején Kolozsvárt több helyütt kis táblán tüntették fel ezt a magasságot. Négyféle alakban: vastábla Kolozsvár szabad királyi város megjelöléssel; ugyanez arab sorszámmal, Kolozsvár szabad királyi város felirat nélkül; vörös márványtábla; kis vasoszlop, oldalán a magasságot feltüntető táblával, tetején nyolcszögű, a világtájakat jelző lappal.” A szerző megemlíti, hogy a magasságjelzőkön a római vagy arab szám a sorszámot jelenti, a tengerszint fölötti magasságot pedig méterben, a tizedespont után milliméterben tüntették fel. Időközben az építkezésekkel, ingatlan- és utcafelújításokkal járó rombolás és a fémlopás megtette hatását, napjainkban alig maradt ezekből a közterületre kihelyezett, mára iparművészeti emléktárgyaknak számító darabokból. Decemberben, amikor a Főtér délnyugati sarkáról is eltűnt az oszlop, felhívással fordulunk olvasóinkhoz: próbáljuk közösen felleltározni a még meglevő hasonló emlékeinket, vagyis a magasságmérő fémoszlopokat és az azokkal egyidős, utcáinkon még használatban található csatornafedőket. Mára már alig maradt a magasságmérő fémoszlopokból Így jelzett nekünk K. Z., M.L., J. GY. és Ö. B. olvasónk, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést. Kiderült, hogy városunkban jelenleg a következő pontokon álló magasságjelző fémoszlopokról tudunk: magyar színház épülete mellett (XLIX 347.975); Trefort/Haşdeu és Haller Károly/Ion Creangă utcák sarka; Nyárfasor/Plopilor utca, a BBTE szállodájának bejárata (XLIX 347.935); Fellegvár (XXXVII 399.993); Monostori út 16. (falban, XXXVI 358.185); Monostori út, a sörgyárral szemben, falban (XXXV 349.314); Mócok útja 62., falban (XXI 344.121), Biasini szálló (IX 359.826); Szőlő utca; Sáncalja/Drăgălina és Borjúmálalji/Grigorescu utcák találkozása (XXII 343.643); Árpád-híd Radák/Dacia utcai hídfője. A többnyire megkopott, de még használatban levő, magyar feliratú utcai csatornafedők közül a következőket sikerült azonosítani (a legközelebb eső ingatlan címével): Virág/Micu Klein u. 11.; Fogoly/Potaissa és Egyetem utcák sarka; Pillangó/Actorului u. 14. és 27.; Beszterce u. 16., 26–30. 32., 61.; Farkas/Kogălniceanu u. 8.; Rózsa/Samuil Micu u. 9.; Méhes/Septimiu Albinii u. 17.; Külső-Farkas/V. Milea u. 78; Majális/Republicii utca 18.; Majális/Republicii utca 61–63. A lista remélhetőleg nem teljes. Ha a fentieken kívül valaki még felfedez ilyen szabadtéri régiségeket, kérjük, értesítsen bennünket, természetesen az sem baj, ha fényképet küldenek be. Történelmünk, civilizációnk apró, de a maguk nemében jelentős részleteiről, elődeink munkájának nyomáról van szó… Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 24.Mesés esztétikai valóságMagyarország Kolozsvári Főkonzulátusa rendezvénytermében szerda este nyitották meg Vass József képzőművész Royal című tárlatát. Nemcsak felnőttek, de kiskorúak számára is élvezetes, színes látványt nyújtó tárlatról van szó. A szép számú közönséget Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, majd M. Lovász Noémi képzőművész, a kiállító egykori rajztanára méltatta a kiállítást. A fiatal szerző székelykocsárdi születésű, a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán végzett. Jelenleg Kolozsváron él, szabadúszóként, digitális és hagyományos eszközökkel alkot: plakátokat, díszleteket tervez, workshopot vezet, illusztrációkat készít – néhány éve a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak is dolgozik. A most bemutatott huszonhárom, sajátos stílusú, mesealak-szerű portré három sorozatból tevődik össze: az egyik egy barokk koncerthez készült illusztráció, a másik témája a gyógyfüvek, a harmadik pedig a négy évszakot dolgozta fel. A munkák hangulata egyszerre királyi (Royal), barokkos és népies. A tárlat március 18-áig látogatható. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. február 27.Életigenléses tiszteletadás az erdélyi magyar áldozatoknakLezárult a Gulág-Gupvi emlékév, de az emlékezés örök marad A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épülete adott otthont szombaton annak a kolozsvári rendezvénynek, amellyel lezárult a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba hurcolt hadifoglyok és civil internáltak emlékévének programsorozata. Népes közönség előtt Tonk Márton egyetem tanár, dékán köszöntője után Murádin János Kristóf történész, egyetemi adjunktus nyitotta meg a találkozót, amelyen három dokumentumfilmet mutattak be a második világháború befejező szakaszában a Szovjetunió fogolytáboraiba hurcolt, embertelen körülmények között fogva tartott és dolgoztatott erdélyi, ezen belül kolozsvári magyarok tragikus történeteiről. A vetítést kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen történészek, filmrendezők és két túlélő vett részt, a közönség pedig kérdéseket tehetett fel a látottak-hallottak kapcsán. Végezetül bemutatták azt a mobiltelefonos applikációt, amely a hetvenhárom évvel ezelőtti kolozsvári gyűjtőpontok helyszínére kalauzolja az érdeklődőt. Köszöntőjében Tonk Márton dékán arra emlékeztetett, hogy az akkori Gulág-Gupvi-áldozatok kálváriája, egy szűk társadalmi réteget kivéve, az egész erdélyi magyarság szenvedését jelentette. A történtekről a mai fiataloknak nem lehet közvetlen tudomásuk, ezért meg kell ismertetni velük a történelemnek ezen sötét fejezetét. A Sapientia–EMTE a magyar kormány és parlament által meghirdetett, s a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én lezárult Gulág-Gupvi emlékév keretében tizenegy előadással, huszonöt családi hagyatékból-gyűjteményből létrejött emléktárgy-kiállítással tisztelgett az áldozatok emléke előtt, és ebben oroszlánrészt vállalt magára Murádin János Kristóf és Benkő Levente történész. Az egyetem diákjai kutatómunkát végeztek, amelynek eredménye hamarosan hozzáférhetővé válik. A jelenlévők egyperces néma felállással adóztak az áldozatok emlékének. Ezt követően Murádin János Kristóf interjúira hivatkozva az életigenlés motívumának diadalát hangsúlyozta, és felidézte a legendás túlélő, Olafsson Károly, Placid atya által hirdetett négy szabályt: a szenvedést nem szabad dramatizálni, mert attól csak gyengébb lesz az ember; keresni kell az élet apró örömeit; különbek vagyunk rabtartóinknál; akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb elviselni a szenvedést. A filmvetítés Farkas György Székelyföldi terror és miért éppen Kolozsvár? című alkotásával kezdődött. A dokumentumfilmben a témát kutató történészek (Benkő Levente, Murádin János Kristóf és Nagy Alpár Csaba), valamint a kegyeletápolást felvállaló és szorgalmazó lelkészek (Józsa István Lajos és Ungvári Barna András) mutatják be a történteket. A filmben a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragédiája is igazolja, hogy a nácizmus és a kommunizmus gaztettei azonosak, ráadásul az erdélyi elhurcolások (amelynek során a legtöbb embert, ötezret Kolozsvárról indítottak a szovjet kényszermunkatáborokba) a kárpátaljai korabeli intézkedésekhez hasonlóan a tervszerű etnikai tisztogatás fogalmát is kimerítik. Erről az embertelenségről, mint ahogyan a kevés pozitív példáról is (előfordult, hogy románok igyekeztek magyarokat megmenteni az elhurcolástól) beszélni kell, különben nem lehet szó igazi történelemírásról – összegzett a film. A második bemutatott alkotás Tóth Orsolya (Sapientia–EMTE) A szovjet fogság emlékeinek nyomában Kolozsváron című dokumentumfilmje volt. Ebben kolozsvári, Kolozsvár környéki, valamint székelyföldi (erdővidéki és kézdiszéki) túlélők mesélik el élményeiket az ártatlan emberek utcákról, munkahelyükről és saját házukból való elhurcolásától a szibériai lágerekig, a dombászi szénbányákig, a Kaukázusig – ahol embertelen feltételek között dolgoztatták őket, s naponta százával haltak meg a foglyok –, egészen a hazautazásig és az itthoni életbe való visszailleszkedésig. A zsúfolt marhavagonokban való szállításuk semmiben nem különbözött a zsidók náci haláltáborokba való elhurcolásától – derült ki az elhangzottakból. Meglepetésként a közönség egy harmadik felvételt is megtekinthetett, pontosabban Csibi László Édes Erdély, itt voltunkcímű filmje nyersanyagának egy rövid részletét, amelyben Kolozsi Gergely István túlélő Csibi László kamerája előtt meséli el a Szovjetunióban átélt fogolykálváriáját. A kerekasztal részvevői Murádin János Kristóf, Benkő Levente és Nagy Alpár Csaba történészek, Farkas György filmrendező, Pásztor Péter filmszerkesztő, Bitay László és Gergely István túlélők voltak. Farkas György elmondta: filmje tulajdonképpen kettőnek az ötvözete, közelebbről külön alkotásokként véglegesítik a székelyföldi terrorról és elhurcolásokról, illetve a kolozsvári deportálásról szóló filmeket. Az alkotók célja, hogy minél több fiatal megismerhesse a huszadik század ezen szomorú történetét. Ezt szolgálja az a mobiltelefonos applikáció is, amelynek segítségével megtalálhatók, illetve ismerteteket lehet szerezni azokról a kolozsvári helyekről, ahova 1944. október közepén ötezer magyar civil férfit gyűjtöttek össze, majd hurcoltak romániai lágereken keresztül a Szovjetunióba. A rendezvény zárszavaként Murádin János Kristóf elmondta: „Ez a mi történetünk, emlékét őrizni a mi felelősségünk, mert bennünk él. A kutatómunka sokkal eredményesebb lett volna ezelőtt fél évszázaddal, de hátha az emlékév lezárta mégis nyitva maradó kapukat jelent.” Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 3.Robotolás robot módra, génkutatás emberi bölcsességgelKolozsváron is hódít a digitális ipari forradalom A Kolozsvári Műszaki Egyetem Elektromérnöki Karának alkalmazott informatikában és ipari vezérlésekben szakosodott oktatója, kutatója Szász Csaba, aki szemmel láthatóan testestől-lelkestől hivatásának tekinti munkáját. Az egyetem Tordai úti épületében levő laboratóriumában, klasszikus asztali és ipari számítógépek társaságában kerestük fel, ahol megosztotta velünk gondolatait szakterülete néhány aktuális kérdéséről. Megtudtuk tőle: az ipari robotok tagadhatatlan világszintű térnyerése nem jelenti azt, hogy valaha is képesek lesznek szellemileg túlteljesíteni az embert, a huszonegyedik század egyik legnagyobb tudományos kihívása pedig a bioinformatika világában rejlik. Olyan világba léptünk, – vallja – amelyben ha valaki mellőzi az informatikai kutatás vívmányait, végleg lemarad a kegyetlen globális termelési versengésben. Munkatárs, de nem vetélytárs a robot – Alkalmazott informatikában, az ipari folyamatok digitális vezérlésében szakosodtam – kezdi laboratóriumában a beszélgetést Szász Csaba. – Ez miben konkretizálódik?– Az emberek csak annyit tudnak, hogy bemennek az üzletbe, és megveszik, mondjuk, azt a tejet, amelyből sok százezer litert gyártanak, akár naponta. De e mögött a termelési folyamat mögött teljesen automata gyártósorok működnek. Ma bármit termeljenek bárhol, az nagyrészt automatikusan történik. Ha valaki nem tud így termelni, akkor a terméke már nem piacképes a költségek miatt. Még nálunk is, habár igen jelentős lemaradás van, a termelés jelentős részben automatizált. Különböző gyártósorok, palackozó sorok, hegesztősorok, csomagolósorok, automatacímkézők, stb. – Csupán a kiadások miatt van ez? – Nem teljesen. Annak ellenére, hogy egy ilyen automata rendszer megtervezése és létrehozása igen magas színvonalú mérnöki tudást és intelligenciát igényel, valamint a befektetés nagyon költséges, ha megfelelően működik, akkor viszonylag hamar megtérül a befektetett szellemi munka és pénzkiadás, és hozza magával azokat az előnyöket, amelyek a mai korszerű termelési folyamatok velejárói. – Nagy ellentmondás körvonalazódik: túlnépesedett bolygónkon mi lesz az emberi munkaerő-fölösleggel, ha ennyire teret nyernek a robotok? – Ha, mondjuk, száz évvel ezelőtt legyártottak egy bizonyos terméket, és erre sok ember munkájára volt szükség, manapság néhány tucatnyi vagy néhány száz emberrel lehet gyártani nemcsak egy országnak, hanem akár egy teljes kontinensnek is. De ez nem jelenti, hogy egyáltalán nem kell emberi munkaerő. Mert egyetlen automata rendszer sem működhet csak úgy egymagában. Valahol mégis ott kell lennie a humán erőforrásnak is, amelyik felügyeli, működteti, ellenőrzi, vagy éppen áttervezi, átalakítja ezt. Valószínű, hogy ezért a közeljövőben sok másfajta munkakör is ki fog alakulni ezen a területen. De az bizonyos, hogy egyre kevesebb és kevesebb emberi munkaerőre lesz szükség az egyre automatizáltabb termelésben. Ugyanakkor, nemzetközi téren óriási a verseny az új gyártókapacitások elnyeréséért. Az az ország, amelyik most minél több piacképes gyártókapacitást el tud nyerni külföldi befektetésekkel, vagy saját erőből létre tud hozni, az talpon marad. Egyszerű: ha valaki gyárt és termel, akkor abból nyeresége lesz, tehát vásárlóereje. Aki csak vásárol, és nem termel, annak valamiből majd elő kell teremtenie a pénzt a vásárláshoz. – Folyik-e ilyen jellegű kutatás Kolozsváron? – Automata digitális vezérlőrendszerek témakörben itt és másfele is igen jelentős kutatómunka folyik. Ebben a laboratóriumban arra a kérdésre tudunk javarészt választ adni, hogy egy adott ipari alkalmazásra melyik a legjavasoltabb és leghatékonyabb digitális vezérlőrendszer típus (felépítés, működés, processzor típus, programozás, stb.). Tehát meg tudjuk mondani pontosan milyen hardware (fizikai eszközök) és software (program) eszközök szükségesek egy bizonyos ipari alkalmazás automatizálásához. Tudunk tervezni ilyen rendszereket, valamint megépíteni és működtetni ezeket. Például, ha Kolozsvár napi áramfogyasztását kell követni valahol, akkor sok minden más mellett olyan típusú számítógépekre is szükség van, amelyek nagyfelbontású képernyőkön lehetővé teszik az információk vizuális nyomkövetését és kiértékelését a megfelelő software programok segítségével. Viszont, ha csak egy szobában akarjuk automatikusan mérni a hőmérsékletet, vagy fényerősséget, akkor elég lesz egy megfelelő chip (szilícium integrált áramkör) és az ehhez szükséges interfész áramkörök, amelyek egyszerű kijelzők segítségével (fénydióda, 7 szegmenses kijelző) mutatják a megfelelő ingformációkat a felhasználónak. Szóval ipari számítógéptípus is többféle van, mindenfajta felépítésben, kivitelezésben. – Elterjedt a hír, hogy hamarosan a robotok uralják az emberiséget a munkában, kereskedelemben, háztartásban, mindenben. – Ez még utópia. Valóban egyre több robot jelenik meg, de sosem fogja teljesen helyettesíteni az embert (elvégre, ki fogja megjavítani a már elromlott robotot, vagy ki táplálja majd energiával?). Például olyan robotkart, amely mindazt el tudná végezni, amire egy emberi kéz vagy kar képes, soha nem lehet megtervezni és megépíteni. Azt, amit az evolúció évmilliók alatt alakított ki a természetben, nem lehet robotokkal utolérni vagy tökéletesen leképezni. Csak követni lehet valamilyen szinten. Viszont a robot sohasem fárad el, és gyakran akár mikrométeres pontossággal végezhet el egy bizonyos folyamatot számtalanszor, amire az ember még rövidebb ideig sem képes. És amíg táplálva van energiával, megállás nélkül dolgozhat (könnyen 24 órát is egy nap), rendkívülien gyors és pontos lehet, nem sztrájkol, nem kér fizetésemelést, nem megy betegszabadságra stb. Egy robot soha nem lesz okosabb az őt megtervező és létrehozó embernél. Még akkor sem, ha már vannak olyan robotok, amelyeknek a memóriája többet meg tud jegyezni, mint amennyit képes egy átlagos emberi agy. Vagy olyan folyamatokat (helyzeteket) és megoldásokat tud könnyen generálni, amit az emberi agy csak nehezen, vagy bizonyos körülmények között egyáltalán nem. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár), 2017. március 4.Arany János kérdezett...Arany János kérdez címmel kerekasztal-beszélgetést rendezett csütörtök délután az EME Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya. Egyed Emese szakosztályi elnök bevezetőjében elmondta: a rendezvény célja előtérbe helyezni a kétszáz éve született nagy költőnk mai értelmezéseit. A kerekasztal-beszélgetést a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum Lukács János magyartanár által irányított diákjainak versműsora vezette be. A neves meghívottak közül Olosz Katalin folklórkutató úgy vélte, Arany János neve benne van a köztudatban, de nem ismerjük eléggé az erdélyi kötődéseit, pedig a Koszorú folyóirat szerkesztésében Aranynak három erdélyi munkatársa is volt: Kriza János, Szabó Sámuel, és Szabó Károly. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. március 13.MindenségFlandria, Baszkföld, Katalónia szerepelt példaként azon a tájékoztatón, melyet a szervezők, nyugat-európai kisebbségjogvédők bevonásával tartottak meg Kolozsváron a székely szabadság napján megrendezett marosvásárhelyi megemlékezés kapcsán. Számunkra nem lehetett újdonság ismét hallani a rég kialakult autonómiák történetét, indokoltságát, sikerét, hiszen huszonhét éve ezek fényében nyalogatjuk közösségi sebeinket. A viszonylag szép számban megjelent román sajtó azonban szemmel-füllel érezhetően érdekességként fogadta az érintettek hiteles beszámolóját és kritikáját az itteni hatalommal szemben, amely minden eszközzel csírájában iparkodik elfojtani a magyar önrendelkezési törekvést. Immár kilencvenkilenc éve, jóllehet annak idején a Gyulafehérvári nyilatkozat nem szűkölködött az ígéretekben. A mai romániai közigazgatásban, igazságszolgáltatásban velünk szemben érvényesülő mindennapos kettős mércéről is hallhattak a többségi sajtó képviselői, miként arról is, hogy az önrendelkezés megtagadása kontraproduktív a hatalom számára, mert az így felhalmozódó kisebbségi ellenállás egy idő után kezelhetetlenné válhat. Egyelőre azonban Bukarest nagyon következetesen tudni sem akar erről a témáról, figyelmen kívül hagyva bármilyen észérvet. De olyan feledésbe merült „részletek” is felmelegedtek, mint az autonómia melletti elkötelezettséget meghirdető 1992-es Kolozsvári nyilatkozat vagy az ominózus neptuni titkos paktum. Mindenképpen hasznos volt tudatni a hazai közvéleménnyel, hogy az önrendelkezés- és függetlenségpárti politikai alakulatokat tömörítő Európai Szabad Szövetség három hét múlva a lengyelországi Katowiceben megrendezésre kerülő kongresszusán a mi ügyünk is szóba fog kerülni. A román sajtó nagyjából objektíven reagálta le a tájékoztatón elhangzottakat. Többek között azt is, hogy az autonómia kivívása nemcsak magyar, hanem román érdek is ebben a közös, Erdélynek nevezett régióban, a gyarmatosító szerepben tetszelgő bukaresti hatalommal szemben. Úgyanúgy, ahogyan nagy költőnk, József Attila határozza meg nézetét a szabadságról az Ars poeticajában: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/ A mindenséggel mérd magad!/ Sziszegve se szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat.” Vagy ahogyan a friss Oscar-díjas magyar rövidfilm, a Mindenki főhőse teszi, hogy felhagy a rákényszerített „tátogó énekléssel”, hogy diadalra juthassa szabadság- és egyenlőségvágyát. Vagyis a mindenséget. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 1.Emlékeztető Jel-képBúcsútárlattal jelentkezett csütörtök délután az Apáczai-líceum Galériájában az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete. A kiállítás címe: Jel-kép – in memoriam Kassák Lajos, Hamvas Béla, Tamási Áron. Ötvennégy szerző hatvanöt alkotása idézi fel a képzőművészet eszközeivel a három magyar irodalmi nagyság életművét. A rendezvény apropója: Kassák 130, Hamvas és Tamási 120 éve született. A megnyitón Vörös Alpár iskolaigazgató és Székely Géza képzőművész-tanár, EMME-irányító szavaiból kitűnt, hogy ez az utolsó kiállítás a díszteremben, remélhetőleg október-november tájékán már a felújított épületben folytatható az egyesület tevékenysége. A tárlat anyagát szakmai szempontból Németh Júlia műkritikus méltatta, emlékeztetve a három, a maga nemében géniusz úttörő szerepére. Marosán Csaba színművész részleteket adott elő az idézett irodalmárok műveiből. Az EMME idei Székely Bertalan-díját Petea Ovidiu, a Tribuna grafikusa érdemelte ki, akinek Székely Géza nyújtotta át az elismerő kitüntetést. Végezetül pedig közölte: következő, immár őszi tárlattémájuk, Viszonylatok címmel, Arany János születésének 200., a Reformáció megalapításának 500. és Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója kapcsán szolgáltat ihletet a hazai magyar képzőművész-társadalomnak. A mostani kiállítás április 30-ig munkanapokon 14-19, szombaton 8-19 óra között tekinthető meg. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 6.EFA: az önrendelkezés normális igény és jogMárcius 30.-április 1-jén a lengyelországi Szilézia központjában, Katowicében tartották meg a negyvenegy európai nemzeti kisebbségi pártot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) küldöttgyűlését. Ezen, többek között, részt vett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki ma Kolozsváron számolt be a sajtónak a rendezvényen szerzett tapasztalatairól. A legfőbb következtetés, hogy az EFA teljes mértékben kiáll az erdélyi regionalisták és autonomisták mellett, hangoztatva: az önrendelkezés normális igény, öreg kontinensünkön az összefogást szolgálja. Európa mozgásban van, olyan történelmi régiók követelik maguknak ezt a jogot, amelyekről az európai közvélemény alig hallott (Kasubia, Székelyföld stb.). Szilágyi Zsolt az ülésen bemutatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szerkesztett Transylvanian Monitor kisebbségi- és emberi jogi figyelőszolgálati kiadványt, amelyben a 2014-2016 közötti romániai magyarellenes megnyilvánulásokat ismertették. Az EMNP elnöke átadta François Alfonsi EFA-elnöknek Erdély zászlaját, azt a jelképet, amelynek használatáért Kolozsváron idén Március 15-én hatósági büntetés járt. A romániai hatóságok visszaélnek hatalmukkal, például a tavalyi Székely Szabadság Napján olyan személyekre szabott ki bírságokat, akik azon a napon nem is tartózkodtak Marosvásárhelyen, s ennek ellenére a csendőrség nem vonta vissza azokat. Felszólalásában Szilágyi kérte a plénumot, támogassák azt a hamarosan beinduló aláírásgyűjtést, amely az erdélyi magyarság helyzetének rendezését szorgalmazza. Az uniós szabályok értelmében legkevesebb hét országból összesen egy millió aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendjére kényszerüljön tűzni egy erre vonatkozó jogszabály megvitatását. Szilágyi Zsolt szerint ez történelmi esély számunkra. Ugyanakkor az EMNP elnöke elítélte a bukaresti román politika kétarcúságát, visszáságát, amelyre friss példa Liviu Dragnea legutóbbi „hőstette”: fogadta és támogatásáról biztosította a magyargyűlölő Mircea Diaconu PRU-pártvezért. Nyugaton a fasisztoid szélsőséges pártokkal szövetkezőktől a magukat valóban demokratikusnak tartó politikai alakulatok, akár bal, akár jobb oldaliak, szigorúan elzárkóznak – fejtette ki Szilágyi. „Nálunk viszont a PSD, kommunista szekus utódpártként, nyugaton szociáldemokrata pártként adta el magát, miközben itthon az országban mindig kapva kap a „magyar kártyán”. Most itt az alkalom, hogy az eset kapcsán az RMDSZ is hallassa hangját, és mutassa meg, hol húzódik a demokrácia határa” – mondta az EMNP-elnök. Április 22-én Székelyudvarhelyen rendezik meg az EMNP kongresszusát, amelyen új elnököt, elnökséget és programot választanak. Helyi szinten már megtörténtek a tisztújítások. Az elnöki tisztségre Szilágyi Zsolt eddig csak a Szilágy megyei szervezettől kapott jelölést. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 7.EFA: az önrendelkezés normális igény és jogÁprilis 22-én Székelyudvarhelyen tartja tisztújító kongresszusát az EMNP Március 30.-április 1-jén a lengyelországi Szilézia központjában, Katowicében tartották meg a negyvenegy európai nemzeti kisebbségi pártot tömörítő Európai Szabad Szövetség (EFA) küldöttgyűlését. Ezen, többek között, részt vett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki ma Kolozsváron számolt be a sajtónak a rendezvényen szerzett tapasztalatairól. A legfőbb következtetés, hogy az EFA teljes mértékben kiáll az erdélyi regionalisták és autonomisták mellett, hangoztatva: az önrendelkezés normális igény, öreg kontinensünkön az összefogást szolgálja. Európa mozgásban van, olyan történelmi régiók követelik maguknak ezt a jogot, amelyekről az európai közvélemény alig hallott (Kasubia, Székelyföld stb.). Szilágyi Zsolt az ülésen bemutatta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szerkesztett Transylvanian Monitor kisebbségi- és emberi jogi figyelőszolgálati kiadványt, amelyben a 2014-2016 közötti romániai magyarellenes megnyilvánulásokat ismertették. Az EMNP elnöke átadta François Alfonsi EFA-elnöknek Erdély zászlaját, azt a jelképet, amelynek használatáért Kolozsváron idén Március 15-én hatósági büntetés járt. A romániai hatóságok visszaélnek hatalmukkal, például a tavalyi Székely Szabadság Napján olyan személyekre szabott ki bírságokat, akik azon a napon nem is tartózkodtak Marosvásárhelyen, s ennek ellenére a csendőrség nem vonta vissza azokat. Felszólalásában Szilágyi kérte a plénumot, támogassák azt a hamarosan beinduló aláírásgyűjtést, amely az erdélyi magyarság helyzetének rendezését szorgalmazza. Az uniós szabályok értelmében legkevesebb hét országból összesen egy millió aláírásra van szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság napirendjére kényszerüljön tűzni egy erre vonatkozó jogszabály megvitatását. Szilágyi Zsolt szerint ez történelmi esély számunkra. Ugyanakkor az EMNP elnöke elítélte a bukaresti román politika kétarcúságát, visszáságát, amelyre friss példa Liviu Dragnea legutóbbi „hőstette”: fogadta és támogatásáról biztosította a magyargyűlölő Mircea Diaconu PRU-pártvezért. Nyugaton a fasisztoid szélsőséges pártokkal szövetkezőktől a magukat valóban demokratikusnak tartó politikai alakulatok, akár bal, akár jobb oldaliak, szigorúan elzárkóznak – fejtette ki Szilágyi. „Nálunk viszont a PSD, kommunista szekus utódpártként, nyugaton szociáldemokrata pártként adta el magát, miközben itthon az országban mindig kapva kap a „magyar kártyán”. Most itt az alkalom, hogy az eset kapcsán az RMDSZ is hallassa hangját, és mutassa meg, hol húzódik a demokrácia határa” – mondta az EMNP-elnök. Április 22-én Székelyudvarhelyen rendezik meg az EMNP kongresszusát, amelyen új elnököt, elnökséget és programot választanak. Helyi szinten már megtörténtek a tisztújítások. Az elnöki tisztségre Szilágyi Zsolt eddig csak a Szilágy megyei szervezettől kapott jelölést. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 10.Továbbra is magyarságtudatot erősít az EMKE munkájaÉletműdíjat adományoztak Vizi E. Szilveszter volt MTA-elnöknek Rendhagyó helyszínen, a patinás Bánffy-palotában zajlott le szombaton Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közgyűlése. Azért ott, mert az erre a célra hagyományosan igénybe vett Protestáns Teológiai Intézet dísztermét a reformáció fennállásának 500. évfordulója alkalmával jelenleg nagyszabású felújításnak vetik alá. Az eseményt sok, a közművelődés terén ismert hazai és magyarországi tisztségviselő tisztelte meg jelenlétével, köszöntőjével, méltató beszédével, elhangzottak továbbá az ilyenkor elmaradhatatlan elnöki, pénzügyi és cenzori beszámolók, hozzászólások és tervek, mindezt pedig több zenei műsor színezte. Idén is óriási érdeklődés mellett délután kiosztották az „erdélyi Oscaroknak” is becézett hagyományos EMKE-díjakat, majd az Erdélyi Múzeum Egyesület társszervezésében bemutatták Ábrám Zoltán a Csodálatos tanúságtétel. Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből című kötetét. Növekvő hazai és anyaországi támogatás Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szombaton Kolozsváron megtartott közgyűlésén elhangzott köszöntőjében Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke köszönetét fejezte ki azok iránt, akik kis közösségi szinten reflektorfény nélkül teszik a dolgukat a közművelődés érdekében, és javasolta nekik, hogy társszervezői minőségben forduljanak az önkormányzatokhoz a pályázatok megszerzéséért. Magyarország kolozsvári főkonzulátusa részéről Csige Sándor konzul fejezte ki elismerését az EMKE százharminc évre visszatekintő munkájáért. Závogyán Magdolna, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára részletesen taglalta a magyar kormány erőfeszítéseit a Kárpát-medencében magyarul beszélők és a magyar kultúra megmentése érdekében. Minden tájegységet más-más kihívás jellemez, ezért budapesti sablonok helyett a helyi igényeknek megfelelő lépéseket kell szorgalmazni. Összesen százkét millió forint pályázható meg az idei projektek révén, amelyek haszonélvezői színházak, könyvtárak, művészeti karavánok stb. Az EMKE fontos szerepet játszhat abban a tervben, amelynek keretében a Kárpát-medencében ötszáz járási népfőiskolát akarnak beindítani és felkarolni – fejtette ki. Megújulást sugall az EMKISZ Széman Péter EMKE-elnök beszámolójában, többek között, a 2016-os „sikerév” 49 önálló rendezvényére tért kit. A programok között olyanokat találni, mint például a VII. Kolozsvári Magyar Napokon való részvétel, a hagyományos EMKE-rendezvények, az országos és nemzetközi kitekintésű események stb. Legnagyobb sikernek Széman Péter ifjúsági szervezetük, az EMKISZ megalakulását tekinti, amely lelkes fiatalok bevonását, munkaterületük kiszélesítését jelentette. Ötven önkéntessel dolgozik, és újdonságként említette, hogy idén június 23-24-én megrendezik a Kulturális Ifjúsági Filmnapokat. A pénzügyi jelentés és a cenzori beszámoló elfogadása után a hozzászólások között Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője köszönetét fejezte ki amiatt, hogy intézménye az EMKE-házban otthonra lelt. A Szatmár megyei szervezet elnöke, Muzsnai Árpád azt indítványozta, hogy az EMKE, az RMDSZ és az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyeztessen az összmagyar rendezvények pályázati vonatkozásaiban. A délelőtti ülésen a szabadkai Görög Enikő és Noémi (Görög Sisters) zongoraduó színezte a hangulatot. Tíz EMKE-dij lelt gazdára Délután a díjkiosztó gálán a hagyománynak megfelelően tíz EMKE-díj talált gazdára: Balázs Ferenc-díj: Balázs Sándor unitárius lelkész (laudáció: Bálint Benczédi Ferenc); Bányai János-díj: Kinda István múzeumigazgató (laudáció: Pozsony Ferenc); Janovics Jenő-díj: Essig József fotóművész, szerkesztő-operatőr (laudáció: Katona Zs. József); Kacsó András-díj: Benedek Árpád néptáncoktató (laudáció: Pálfi József); Kun Kocsárd-díj: Marius Tabacu (laudáció: Mile Lajos); Gr. Mikó Imre-díj: Nagy Péter (laudáció: Papp-Szenttamási György); Monoki István-díj: Kopacz Katalin-Mária (laudáció: Kelemen Katalin); Nagy István-díj: Kállay Miklós Tünde zenetanár, karnagy (laudáció: Harbula Hajnal); Spectator-díj: Nagy Miklós Kund (laudáció: Gáspár Sándor); Szolnay Sándor-díj: Gergely Zoltán szobrászművész (laudáció: Dabóczi Géza). Tiszteletbeli tagságot adományoztak Beder Tibornak a közművelődést és civil szerveződést elősegítő tevékenységéért, aki viszont egészségügyi okokból nem lehetett jelen. Az ünnepségen fellépett a Guttmann Mihály Pedagóguskórus. Életműdíj Vizi E. Szilveszternek Rendkívüli módon, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) társszervezésében, első ízben nyújtottak át életműdíjat, Gergely Zoltán képzőművész tervezte EMKE-plakettel. A megtiszteltetés Vizi E. Szilveszternek, a nemzetközileg elismert orvosprofesszornak, farmakológusnak, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 2002 és 2008 közötti elnökének jutott, aki nemcsak tudományos kutatómunkája miatt elismert, hanem sokoldalú identitásmegőrző tevékenységéért is. Laudációjában egykori tanítványa, Ábrám Zoltán – akinek szerkesztésében jelent meg félévvel ezelőtt a Csodálatos tanúságtétel. Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből című kötet –vázolta az érdemeket. Sipos Gábor EME-elnök arra emlékeztetett, hogy egyesülete a Vizi professzor elnöksége alatt kötött együttműködési megállapodást az MTA-val, amely azóta is szoros anyaországi támogatást biztosít az erdélyi magyar tudományosság számára. Az ünnepelt – aki nemrég töltötte be nyolcvanadik születésnapját – elmondta: érdemes tanulni és tanítani, mert bebizonyosodott: a mi kis népünk többet adott a világörökségnek, mint amennyit számaránya szerint várni lehetne tőle. Mint fogalmazott, hálás nekünk azért, mert Erdélyben, Kolozsvártól Csíksomlyóig tanulta meg igazán, hogy mit is jelent magyarnak lenni és megmaradni. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. április 26.Kolozsvári nyerte a falumúzeum felújításának ötletpályázatátSzemléletváltás érvényesült az építészek és a közigazgatásiak köreiben A Kolozsvári Megyei Tanácsnak alárendelt Erdélyi Néprajzi Múzeum szabadtéri részlegének, vagyis a Hója erdőben lévő falumúzeumnak a kibővítésére és „újjáélesztésére” kiírt ötletpályázat eredményhirdetését tartották meg tegnap az egykori Redutban. A versenyt a Szilágy megyei Nagypetri és Csizér településekről származó, 17–18. századi fatemplomok felújítása és konzerválása céljából elindított program kapcsán február elején hirdették meg az építészszakma világában, norvég, illetve svéd szakemberekkel együttműködve, a Norvég Alap támogatásával. A nemzetközileg meghirdetett pályázat célja az volt, hogy a Falumúzeum „megreformálását” összekössék a városrendészet által kívánt célok megvalósításával: közelíteni egymáshoz embert és természetet, kulturális eseményekkel és szabadidős tevékenységgel élénkíteni a zóna látogatottságát – közben pedig felhívni a figyelmet az etnográfiai parkban szunnyadó muzeális értékekre. A tegnapi ünnepélyes eredményhirdetésen Vákár István, a megyei önkormányzat alelnöke kifejezte reményét, hogy ez a lépés csak a kezdet, és a továbbiakban még sok hasonló ilyen jellegű versenyt lehet meghirdetni. Şerban Ţigănaş, a Romániai Építészek Rendjének elnöke hasonlóképpen követendőnek nevezte az ötletpályázatos módszert, hiszen Nyugat-Európában már másfél évszázada így készítik elő – sikeresen – a fontos kulturális és építészeti terveket. A projekt menedzsere, Daniela Furcovici közölte, hogy a projekt teljes értéke 4,7 millió lej, amelyből a vissza nem térítendő rész több mint 4,2 millióra rúg. A nemzetközi zsűri három ötletmunkát díjazott: az első hely 31 500 lejt, a második 22 500 lejt, a harmadik 18 000 lejt érdemelt ki. A Redut termében tizenegy ötlettervet állítottak ki; Japántól Nagy-Britanniáig voltak pályázók. A zsűri részéről Horia Marinescu építész (Ausztria) a harmadik helyezettet, Trond Tystad, az Északi Várostervezési Egyesület (NUDA) tervezője a második díjazottat, Katarina Frost zsűrielnök pedig a győztes Alice Florian műegyetemi hallgató munkáját méltatta, aki ráadásként a konkrét tervezési szerződést is megkapta. Valamennyi díjazott kolozsvári tervező illetve tervezőcsapat. A nyertes pályázat esetében a három napi szakmai vita eredményeként a zsűri azt méltányolta, hogy a tervező a hangsúlyt a múzeum értékeire fektette. Tudor Sălăgean, az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatója és Claudiu Salanţă megyei főépítész ismételten a szemléletváltást, az urbanisztikai terveknek ötletpályázatokon keresztül történő érvényesítés szándékát üdvözölte. Hasonlóképpen szemléletváltásnak tartja a hójai beruházást Guttmann Szabolcs, az Országos Építész Kamara Erdélyi Rendjének elnöke, aki a magyar sajtónak elmondta: az ipari parknak a vasútvonalig való terjeszkedése az 1990-es években lehetetlenné tette a falumúzeum normális kibontakozását és fejlődését; olyan épületeket kellett volna a továbbiakban is nélkülöznie, mint a restaurátorműhely és a raktárak. Szerencsére most, a Kolozs Megyei Tanács közvetítésével, sikerül kibékíteni a két érdeket. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 9.„Szépségtapaszban” bizakodhat a Bánffy-palotaA Kolozs Megyei Tanács tegnapi ülésének egyik kiemelt fontosságú napirendi pontja volt a Bánffy-palota felújítására hivatott támogatás megszavazása. Kolozsvár legfontosabb, 1774–1785-ben felhúzott barokk épülete évtizedek óta elhanyagolt homlokzata és díszítőelemei omladoznak. Két évvel ezelőtt éppen a Szabadság munkatársai fedezték fel, hogy a tető közelében álló jókora Héraklész-szobor előre dőlt, leeséssel fenyegetett, és azonnal értesítették a Művészeti Múzeum vezetőségét, így elkerülhetővé vált, hogy gyanútlan járókelők életébe kerüljön a mostoha állapot. Akkor a szobrot egy tartófémmel erősítették meg, de mindenki tudta, hogy az csak ideiglenes megoldás. Most már sürgős restaurálásra van szükség. Egy másik fontos határozattal, a várakozások szerint elhúzódott vita nyomán, amelyből érezni lehetett a politikai adok-kapok motívumot, a tanácsosok elfogadták az idei költségvetési tervezetet. Még a Kolozs megyei tanácsülés előtt Vákár István alelnök a következőket nyilatkozta: „Nem várhatjuk azt, hogy az épített örökségünk tönkre menjen, csak azért mert a jogi helyzet megoldatlan, karbantartási javításokat megenged a törvény még akkor is, ha ezt a haszonélvező és nem a tulajdonos teszi, ugyanis a Bánffy-palota azon része, amelyben Művészeti Múzeum működik, nem a megyei tanács tulajdona. Sajnos, nem az épület teljes rehabilitációjáról beszélünk, hanem minimális és sürgős karbantartási beavatkozásokról. De úgy gondolom, hogy ez egy jó kezdet a teljes épület feljavítására”. A legrosszabb helyzetben a műemlék épület nyugati és észak oldali homlokzata van. A munkálatok során ezeket a részeket javítanák fel, illetve a dekorációs elemek is megmentésre kerülnének. A javítások időtartamát két évre becsülik, és áfástól közel 5 millió lejbe kerül. A tegnapi ülésen az ellenzék felvetette: mi lesz a Bánffy-palotában székelő Művészeti Múzeum sorsa 2026 után? Mint ismeretes, a megyei önkormányzat az ingatlan egynegyedét birtokolja, viszont leghamarabb 2021. október 12-én az örökös személy tulajdonába kerül, azzal a bírósági ítélettel, hogy az épület funkcionalitását még öt évig meg kell őriznie. Alin Tişe megyei elnök szerint a végleges megoldás megvásárolni a részüket, amelynek érdekében meg kell vizsgálni a lehetőségeket, tájékoztatni kell mindenkit az eredményről, és el kellene kezdeni gyűjteni a pénzt erre az ügyre. A tanácsosok végül 33 igen és 1 tartózkodó szavazattal elfogadták a műemlék épület felszínes restaurálását. A várakozásnak megfelelően több mint egy órát tartott a megyei önkormányzat 2017-es költségvetési tervének megvitatása és elfogadása. Alin Tişe elnök azért fakadt ki, hogy a megyei tanácsnak alárendelt vállalatok igazgatói ne cselekedjenek kényük-kedvük szerint, mert a felettes szerv nem az ő egyszerű szavazógépük, hanem többségi tulajdonos, amely határozatokkal irányítja jövőjüket. Ez főleg a Tetarom Rt. vezetőjének szólt. Szóba került, többek között, a Filharmóniának juttatott 24 millió lejes támogatás. Az intézmény béralapja (197 alkalmazottnak, melyből 170 zenész) ezzel nagyjából megközelíti a megyei tanácsét. Sajtóértesülés szerint korábban Marius Tabacu azt nyilatkozta, ez az összeg nem égbekiáltó, mivel rendkívül tehetséges muzsikusokról van szó. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. május 9.Kinek csurran, kinek csöppen: pénzes segítség a civil szféránakSok magyar szervezet kapott támogatást a megyei önkormányzattól Sok kicsi sokra megy – így jellemezhető a Kolozs Megyei Tanács tegnap délutáni rendkívüli ülése magyar szempontból, hiszen több napirendi pontban kedvezően alakult a pénztámogatás a magyar kulturális, ifjúsági és sportszervezetek, egyesületek, alapítványok javára. Bár általában nem túl nagy összegekről van szó, pozitív eredmény, hogy egyes pályázati kategóriákban a magyar szervezetek mintegy 40 százalékos részesedésnek örülhetnek, összességében pedig a kiosztott 2,2 millió lejből 432 ezer lej jutott számukra rendezvények, szabadidős tevékenységek megvalósítására. Sőt, a kulturális rendezvényekre elkülönített pénzkeret majdnem 40%-át magyar egyesületek kapták, ami 198 ezer lejt jelent – ebben a kategóriában 49 magyar szervezet részesült támogatásban, ebből 25 ezer lej a Kolozsvári Magyar Napokra jut. A magyar történelmi egyházaknak összesen 322 ezer lej jutott, másfelől a pályázatok jelentős hányada a fiatalsághoz kapcsolódik. A plénumban a tanácsosok közül senki nem emelt kifogást a pályázatok elbírálásának módja ellen, és a magyar frakció tagjai azt nyilatkozták lapunknak, hogy előzőleg a szakbizottságokban nem akadt nézeteltérés a „pénzporciózás” alkalmával. „Az értékelésnél figyelembe vettük a rendezvények nagyságát, fontosságát a közösségek szempontjából, így kiemelve a Kolozsvári Magyar Napok részesült a legnagyobb támogatásban megyei önkormányzat részéről. A rendezvények, események és a különböző magyar vonatkozású projektek a Kolozs megyei magyarság erejét növelik. Összetartásuk fontos számunkra, hisz így tudunk még erősebb közösséget építeni” – nyilatkozta Balla Ferenc megyei tanácsos, a tanügyi, kulturális és egyházügyi bizottság elnöke a tanácsülést követően. Ifjúsági projektekre a megyei önkormányzat 500 ezer lejes támogatást szavazott meg, amelyből várakozáson felül részesültek magyar egyesületek, alapítványok, társaságok – szám szerint 31. Ezek a következők (zárójelben a kapott összeg és a támogatott rendezvény): Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (5 ezer lej a Középiskolások hosszú hétvégéje programra), Erdélyi Múzeum-Egyesület (8 ezer lej a Magyar Tudományosság Napja Erdélyben rendezvényre), Cserkészliliom Egyesület (2 ezer lej, Hagyományos kézművestábor cserkészeknek), KIFOR Egyesület (9 ezer lej, ifjúsági pavilon a Magyar Kultúra Napjára), Pro János Zsigmond Szövetség (4 ezer lej, expedíció a Duna-deltába), Kozmutza Flóra Egyesület (2 ezer lej, Gyereknap a Kozmutcza Iskolában), Magashegyi Menedékházak Egyesület (2 ezer lej, Hegyisportok gyerekeknek), Dési Civil Műhely (8 ezer lej, A fiatalok az interkulturális párbeszéd tartóoszlopai), szamosújvári Téka Alapítvány (12 ezer lej, Szociális program Kolozs megyei falvak gyermekeinek és fiataljainak), Erdélyi Kárpát-Egyesület – Torda (4500 lej, V. Székely Zsiga teljesítménytúra), Kalotaszeg Ifjúságáért Egyesület (4 ezer lej a bánffyhunyadi Vlegyásza Műszaki Líceum helyi, regionális és országos versenyeire), Kallós Zoltán Alapítvány (12 ezer lej, XI. Irodalmi és képzőművészeti alkotótábor falusi 1–4. osztályosoknak), Ördöngösfüzesi Tóvidéki Közösségi Egyesület (8 ezer lej, Kolozs megyei diákok népművészeti tábora), Magyargorbói Hangya Egyesület (4 ezer lej, Nemzetközi ökumenikus tábor falusi fiataloknak más vallások, hagyományok, kultúrák kölcsönös megismerésére és terjesztésére), Eden 75 Egyesület (8 ezer lej, Unitárius találkozó a Tordai-hasadékban), Tordatúri Gimnázium (3 ezer lej, Tiszteljük a természetet egy tisztább környezetért), Aranyosegerbegyi Gimnázium (3 ezer lej, Egy hét a természetben), Igen, tessék Egyesület (10 ezer lej, Mai fiatal vállalkozók sikertörténetei), KMDSZ (9 ezer lej a gólyabálra), KMDSZ (9 ezer lej nyári szabadegyetemre), Kolozsvári Montessori Nevelőegyesület (2 ezer lej, Alkalmazott Montessori- nevelés), Encyclopaedia Egyesület (2 ezer lej, az Apáczai kórusnak A dzsungel könyve című előadására), Apáthy István Egyesület (2 ezer lej, Kolozs megye gólyakaravánja), Erdély Ifjúsági és Sport Egyesület (8 ezer lej, III. Sportolimpia az erdélyi magyar líceumoknak), Fehér Holló Médiaklub Egyesület (3 ezer lej román–magyar portálkapcsolati konferenciára), Erdélyi Kárpát-Egyesület (7 ezer lej a Gyopárka gyermekfolyóirat kiadására), Kalotaszeg Egyesület (5 ezer lej, VI. Ifjúsági táncfesztivál), Tordaszentkirályi Silvanus Környezetvédő Egyesület (4500 lej, nyári ifjúsági tábor), Transilvania Trust Alapítvány (12 ezer lej, Örökség Napok), Dribli Sportegyesület (6 ezer lej, gyerekfoci program). A fentiek összege 200 ezer lej, ami a teljes támogatásnak 40%-át teszi ki. A közművelődés témakörében a következők jutottak kisebb-nagyobb támogatáshoz: EMKE (5 ezer lej, Romániai magyarházak konferenciája), Korunk Baráti Egyesület (3 ezer lej, Korunk folyóirat megjelentetése), Kolozsvár Társaság (3 ezer lej, Közösség és kultúra 2017), Játéktér Egyesület (3 ezer lej, a Játéktér színházi folyóirat kiadása), Minerva Művelődési Egyesület (2 ezer lej, Kolozsvári művészet a Minerva-házban), Falu Kútja Egyesület (4 ezer lej, VII. Györgyfalvi néptánc és muzsika tábor), Filmtett Egyesület (4 ezer lej, Magyar filmnapok a XVII. Filmtett feszten), Kincses Kolozsvár Egyesület (25 ezer lej, VIII. Kolozsvári Magyar Napok), Visszhang Egyesület (4 ezer lej, a Visszhang Diákkórus rendezvényei), Dinamika Egyesület (9 ezer lej, VII. Magyar Könyvnapok), EKE (3 ezer lej, EKE-bál), Szarkaláb Kulturális Egyesület (5 ezer lej, XII. Tavaszi Folklórfesztivál), Szent István Társaság (8 ezer lej, Szent István-napi néptánctalálkozó), Kerekkő Egyesület (2 ezer lej, Kolozsvári unitáriusok nyílt napja), EMIL Egyesület (2 ezer lej, Magyar írók találkozója), Helikon Kulturális Egyesület (2 ezer lej, Irodalom mindenkinek a Helikonnal), Ördögtérgye Egyesület (3 ezer lej, Hagyományok), KIFOR (6 ezer lej, Kolozsvári szüreti bál), Igen, tessék Egyesület (5 ezer lej, művészeti értékek terjesztése), RMKT (8 ezer lej, XXII. Közgazdász találkozó), Váróterem Egyesület (2 ezer lej, Tordai független színház miniévadja), EMKE (3 ezer lej, Fiatal Filmművészeti Napok), Pro Schola Montessori Egyesület (1 ezer lej, A vers ünnepe), Kádár József Kulturális Egyesület (3 ezer lej, XIX. Petőfi Sándor versmondó verseny), Budai Nagy Antal Egyesület (2 ezer lej, VII. BNA-Napok), Györgyfalvi Művelődési Egyesület (2 ezer lej, Györgyfalvi Napok), Magyarlónai Művelődési Egyesület (3 ezer lej, A helyi hagyományok ápolása és feltámasztása), Hangya Egyesület (2 ezer lej, Falusi vándorszínház), Bánffy István Művelődési Egyesület (3 ezer lej, Kulturális tevékenység), Thamo Gyula Művelődési Egyesület (4 ezer lej, XXVIII. Tordaszentlászlói Kórustalálkozó), várfalvi Vár Egyesület (2 ezer lej, XV. Nemzetközi néptánctábor), Kalotaszentkirályi Faluturisztikai Egyesület (2 ezer lej, helyi hagyományápolás). Összesen 49 magyar szervezet részesült támogatásban. A tegnapi tanácsülésen 1,2 millió lejt szavaztak meg a megyei sportélet ösztönzésére. Két sokatmondó adat: az U Sport klubnak 110 ezer, a CFR Sportklubnak 8 ezer lejt utalnak ki. A magyar történelmi egyházaknak összesen 322 100 lejt osztottak le, ebből 246 ezret kapnak a református egyház különböző egyházkerületei, 73 500 lejt a római katolikus egyház, illetve 26 ezer lej támogatásban részesül az unitárius egyház. A kolozsvári evangélikus egyházközség templomának felújítására 5 ezer lejes támogatást ítéltek meg, míg a zsidó hitközség temető-karbantartási munkálatokra szintén 5 ezer lejt kap. A nyertes pályázatok teljes listáját a Kolozs Megyei Tanács weboldaláról lehet hamarosan letölteni. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 8.Polgármesteri jubileumKolozsvár jelenlegi polgármestere, Emil Boc, ide s tova egy évtizedet töltött el a kincses város elöljárói tisztségében, ezért érdemes bár vázlatosan, a teljesség igénye nélkül kiértékelni ezt a pályafutást. Csak emlékeztetőül: 2004-ben, a szövevényes politikai világ ismeretlenjeként, irigylésre cseppet sem méltó helyzetet örökölt a tizenkét évig tartó Funar-horrorérából. 2008-ban kormányfővé lépett elő, de 2009-ig megtartotta polgármesteri tisztségét is (sűrű ingázásairól Kolozsvár és Bukarest között viccek tucatja született), majd 2012-től napjainkig ismét ő vezette a helyi önkormányzat végrehajtói hatalmát. Elöljárói színre lépése után hamar meglátszott rajta, hogy mócvidéki gyerekből vált jogásszá: nyilvánosság előtt bizonyította, hogy jól áll kezében a hagyományos kasza, de ami ennél fontosabb, nem idegen tőle a gazdálkodói szellem sem, és élvezi „művelni” a közigazgatást. Politikusi kvalitásai szintén hamar napvilágra kerültek: nyitott a Nyugat felé, amire egymást taposva kezdtek el érkezni hozzánk a befektetők, ügyesen forgolódott a népszerűséget szülő rendezvényeken, elődjével ellentétben nyilvános helyeken ő már tudott viselkedni és „demokratikus csomagolásban” nyilatkozni, feltétlen kiszolgálója volt bukaresti mentorának, Traian Băsescunak. Mindent összevetve: ebben az időszakban enyhült a nyomás a helybeli magyarságon. (Funarhoz viszonyítva mindenképpen…) Időközben EU-taggá vált az ország, beindultak az uniós támogatások, aminek hozománya – többek között – a négy ipari park, bevásárlóközpontok, terelőutak építése, a belváros átrendezése, az, hogy hazai viszonylatban IT-nagyhatalom lettünk, újabban pedig Kolozsvár kivívta magának a Románia legvonzóbb, legélhetőbb városának kijáró jelzőt. A 2015-ben betöltött Európa Ifjúsági Fővárosa elismerést Boc dobbantásnak szánta, egyfajta ajánlólevélnek az Európai Kulturális Főváros cím elnyeréséhez, amiben azonban Temesvár, feltehetően nem alaptalanul, lekörözött bennünket. Ez a polgármesteri kudarcok egyik legfájóbbja, a fiaskók között azonban még találni néhány emlékezeteset. Kardoskodott a Filharmónia épületének a Kaszinó romjain való felépítéséért, ami a Sétatér felszámolását vonta volna maga után, és amit lakossági tiltakozásra vont vissza. Hasonló sorsra jutott a Kis-Szamos-parti járdafelszámolás terve az Erzsébet hídtól felfelé az úttest szélesítése érdekében, ez a többszöri tiltakozó tüntetések miatt dőlt szerencsére dugába. Évekig tartott a háromnyelvű városnévtáblák körüli peres szappanopera, amelyben a polgármester a főakadály szerepét játszotta, és amelyben végül engednie kellett a bírósági döntésnek. De – menteni a menthető látszatot – nem mulasztotta el külön táblán kitenni a római gyökerekre utal(tat)ó feliratot. Ettől függetlenül továbbra is rémálom Kolozsvár utcáin parkolóhelyet találni, csúcsidőben autózni, és még sorolhatnánk. Boc Emil politikai kottájából nemrég egy új hang jött elő. Több nyilvános rendezvényen is vehemensen kritizálta a brüsszeli vezetőket, azt, hogy nem törődnek az uniós polgárok igényeivel, érdekeivel, kettős mércét alkalmaznak, és olyan lehetetlen döntéseket hoznak, amelynek semmi közük a valós világhoz. Szó szerint: „Tíz éve két külön világban élünk, mi és az EU vezetői”. Vonatkozik ez a gazdaságra, a biztonságra, a szociális kérdésekre, a környezetvédelemre, kisebbségvédelemre, lásd a Minority SafePack kezdeti kudarcára, mindenre, amitől Európa jövője függ. És teszi ezt nem EU-szkeptikus, hanem EU-t féltő meggyőződéssel, hirdetve, hogy rendet kell végre teremteni az unió székhelyének háza táján. Eddig ismeretlen hangvételről van szó Romániában, ott, ahol a politikumban egyáltalán nem szokás nevén nevezni a gyereket. Kérdés, hogy lesznek-e, és ha igen, milyen mértékben követői. A kolozsvári polgármester eddigi fordulatos tíz éve bővelkedett mindkét előjelű eseményekben. A folytatást meglátjuk. Csak remélni tudjuk, hogy a Ţene-ügy nem árnyékolja végleg be polgármesteri regnálását, az ugyanis észbontó, ahogy a vasgárdista szimpatizánsként megnyilvánuló alkalmazottjának az előléptetését támogatta. Reméljük, nem Funar-epigonként fogják a kolozsváriak emlegetni az egykor szépreményű Emil Boc-ot. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 22.Köztéri iparművészeti emléktárgyak leltáraFelfrissítettük a Kolozsváron található monarchiabeli tengerszintfeletti magasságmérő oszlopok és utcai csatornafedők számbavételét, amelyet tavaly kezdtünk el. A valamikori kincses Kolozsváron mára sok ilyen emlékünk tűnt el, és a jelenlegi lakosság túlnyomó részének nincs is tudomása ezeknek a műtárgyaknak az egykori rendeltetéséről. A fennmaradtakat olvasói segédlettel leltároztuk fel. Decemberben felhívással fordulunk olvasóinkhoz, próbáljuk közösen felleltározni a még meglevő hasonló emlékeinket: a magasságmérő oszlopokat és az azokkal egyidős, utcáinkon még használatban álló magyar feliratú csatornafedőket. Ha látnak ilyen tárgyakat, közöljék velünk, hogy hol és milyen állapotban találhatók, az sem baj, ha fényképet küldenek be. Így jelzett nekünk K. Z., M.L., J. GY. , K.J. és Ö. B. olvasónk, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést. Városunkban jelenleg a következő pontokon álló magasságjelző fémoszlopokról tudunk: magyar színház épülete mellett (XLIX 347.975); Trefort/Haşdeu és Haller Károly/Ion Creangă utcák sarka; Nyárfasor/Plopilor utca, a BBTE szállodájának bejárata (XLIX 347.935); Fellegvár (XXXVII 399.993); Monostori út 16. (falban, XXXVII……. 358.185); Monostori út, a sörgyárral szemben, falban (XXXV 349.314); Mócok útja/Moţilor 62., falban (XXI 344.121), Biasini szálló (IX 359.826); Szőlő/Viilor utca; Sáncalja/Drăgălina és Borjúmálalji/Grigorescu utcák találkozása (XXII 343.643); Árpád híd Radák/Dacia utcai hídfője. Megjegyzés: az Árpád híd újjáépítése során a magasságmérő oszlop nem sérült meg, ma is helyén, az északi hídfőnél található. A többnyire megkopott, de még használatban levő, magyar feliratú utcai csatornafedők közül a következőket sikerült azonosítani (a legközelebb eső ingatlan címével): Virág/Micu Klein u. 3., 11., 16.; Fogoly/Potaissa és Egyetem/Universităţii utcák sarka; Pillangó/Actorului u. 14. és 27.; Gyárfás Jenő/Bistriţei u. 16., 26–30., 32., 61.; Farkas/Kogălniceanu u. 4. és 8.; Rózsa/Samuil Micu u. 9.; Méhes/Septimiu Albinii u. 17.; Külső-Farkas/V. Milea u. 78., Szentlélek/V. Fulicea 7., Zsigmond király/Călugăreni 6., 17., 27., Kismester/Bob és Kötő/Raţiu utcák kereszteződésében, Postakert/Cuza Vodă 4., Budai Nagy Antal/Dorobanţilor 31., Szappany/Tipografiei u. 4–6., Bocskai/A.Iancu tér, a Vasútigazgatóság bejárata, Csermalom/Gorunului 18., Szamosközi/H. Barbusse és Móricz Zsigmond/Bucureşti utcák sarka. Ha a fentieken kívül valaki még felfedez ilyen szabadtéri régiségeket, kérjük, értesítsen bennünket. Történelmünk, civilizációnk apró, de a maguk nemében jelentős részleteiről van szó. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. július 31.Kilakoltatási veszély fenyeget közel száz kolozsvári személytPatthelyzetbe kerültek a kiköltözést nem vállaló lakók Közel száz embert fenyeget a kiköltöztetés veszélye a kolozsvári Fagului utca 1. szám alatti lakóházban. A Kolozs Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságnak alárendelt, a szomszédságban található Agronómus Háza tulajdonában volt régi ingatlannak a külseje viharvertebb, mint a belseje, hátsó udvarán pedig térdig ér, mondhatni kisebb dzsungellel vetekszik a burján. A mostani tulajdonos felszólítást küldött ki minden lakrész bérlőjének, hagyják el otthonaikat, mert a ház állapota miatt az lakhatatlanná vált, és nem fogja meghosszabbítani a szerződéseket, jóllehet nincsenek tartozásaik. A kiszolgáltatottságukban felháborodott emberek a helyi hatóságokhoz fordultak orvoslásért, de senki hivatalosság nem mutat hajlandóságot az ügy rendezésére. Minden érintett személy fél, hogy valóban utcára kerül, mert nem ajánlanak nekik alternatív megoldást. Oláh Emese kolozsvári alpolgármester érdeklődésünkre elmondta: tanácstalan az ügyben. A lakók többsége idős, beteg vagy fogyatékos ember. A hosszú emeleti folyósón egyikük, a hatvannyolc éves Hoka Tibor kalauzol el, miközben sorra elpanaszolja sirámait. „Negyven lakrész van itt, egyesekben ketten-hárman, gyermekkel laknak. Láthatja, hogy tisztaság uralkodik a lakásokban, aki tudott, meszelt. Sokan termopán ablakokat és ajtókat szereltek be, amit kellett, a saját költségünkre javítottunk. Még a tető cserepeit is kicseréltük. Eddig minden évben meghosszabbították a lakószerződést, most azonban megtagadták. A földgázcsapot elzárták, mindent villanyárammal kell megoldanunk. Vizünk még van” – mondja „idegenvezetőnk”, hozzátéve: hetvenéves feleségével egy hat négyzetméteres szobában húzódik meg hosszú évek óta, havi százötven lejes házbérért. De vannak, akik három-négyszáz lejt fizetnek, a házban egyébként nincsenek elmaradások a lakbérrel – tájékoztatott. Elmondása szerint valamelyik nap a mezőgazdasági igazgatóság emberei bontórúddal estek neki a vakolatnak, hogy a ház még szánalmasabb képet nyújtson. Egy középkorú nő azon dühöng, hogy ki fogja megtéríteni nekik a házjavításokra költött pénzt. A polgármesteri hivatalhoz hiába adott be kérvényt, ígértek ugyan más lakást, de aztán nem lett belőle semmi Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. augusztus 28.Osztatlan közönségsiker az első kolozsvári drónversenyenPremierszámba ment a hétvégén a Román Repülőmodellező Egyesület által Kolozsváron megrendezett drónverseny, amely korunk műszaki beállítottságát tükrözi, de amely az ember ügyességét, reflexét, gyors határozathozatali képességét és nem utolsósorban a pénztárcáját is próbára teszi. A Liberty Technology Parkban szombaton és vasárnap az augusztus végi nagy hőségben tizennégy helybeli „pilóta” mérte össze tudását, a hektárnyi – bekerített – területen kialakított, kapukkal, zászlókkal, akadályokkal teletűzdelt légi pályán, de ugyanakkor „szabadfogásban”, előre összeállított műsorral is versengtek. A Liberty Multirotor Racing 2017 elnevezésű vetélkedőn látottak-hallottak főleg a közönség fiatal tagjait kerítették hatalmukba, bizonyára többen kedvet kaptak kipróbálni ezt a nem olcsó mulatságot. Kiegészítésként a szervezők bemutatót tartottak néhány távirányítású autó- és helikoptermodell képességeiről is. A pályán – mind a nézőknek, mind a stábnak fenntartott részen – szüntelenül műszaki zsargonkifejezések röpködtek, drónokról nem is beszélve... A rendezvény főszervezője, Babos András Sándor, a Román Repülőmodellező Egyesület (ARA) elnöke még a szombat délutáni verseny előtt, az edzésre szánt egy órában is megállás nélkül irányított, telefonált, intézkedett, mikrofonba konferált. Annyit mégis elmondott lapunknak, hogy eddig Brassóban, Bukarestben és a tordai sóbányában tartottak hasonló versenyt, amelyek célja nem más, mint népszerűsíteni nálunk ezt a szerinte nemes és nyugaton már elterjedt technikai sportágat és a modellezés egyéb ágazatait. A hivatalos elnevezésük szerint „távolból irányított légi járművek”, közismert nevükön drónok hivatásszerűen filmezésre, természeti katasztrófák felszámolására, eltűnt személyek vagy állatok felkutatására, de a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban, hírszerzésben is használhatók. Ugyanakkor sporteszközöknek minősülnek, verseny idején a pilótáik két joystick révén utasítják a földről négymotoros, négy légcsavarú járműveiket. Videokameráján keresztül a drón kapcsolatban áll működtetője FPV (’First-person view’) szemüvegével, amelybe továbbítja azt a képet, amit repülés közben „lát”. Így az a képzet áll elő a pilóta agyában, mintha ő maga is rajta lenne a kis drónon, és annak megfelelően irányítja azt. Az ilyen vetélkedő szabályzata nagyon precíz, minden eshetőségre kiterjed, külön-külön a selejtezőkre, nyolcad/negyeddöntőkre, majd a már kieséses rendszerben zajló elődöntőre, döntőre is. Egyszerre ketten versenyeznek, a selejtezőben például a két-három forduló mindegyike 3–4 röptetésből áll, s a legjobb köridők összege ér továbbjutást – ha valaki nem teljesít mérhető köridőt egy fordulóban, attól még nem feltétlenül esik ki. A kieséses szakaszban már nem számít az időeredmény, csak az, hogy ki teljesíti a pályát, illetve ki ér célba hamarabb. Külön szabályok vonatkoznak arra, hogy mi történik, ha a drón nem tud „bevenni” egy kaput, vagy hozzáér az azt jelző zászlóhoz – általánosságban: vissza kell mennie az illető akadályhoz és újra kell próbálkoznia, ellenkező esetben 10 másodperces büntetést kap; ugyanakkor, ha egy fordulóban három ilyen büntetést kap, kizárják. Arra is van szabály, ki a „győztes”, ha mindkét drón leesik. Másfelől, a „freestyle” versenyben fejenként 3 perc áll a résztvevők rendelkezésére, hogy „elbűvöljék” a zsűrit; ilyenkor a versenyző által választott zeneszám szól a hangfalakból, miközben akrobatamutatványokat végez a drónjával. A szombati versenyen bizony előfordult, hogy a drónok diófákba vagy a védőhálóba csapódtak, de ez nem csoda, ha figyelembe vesszük elképesztő sebességüket: 100–140 km/h-t is elérhetnek. Emiatt egyébként olyan élesen „vinnyogtak”, hogy a környék madárrajai pánikszerűen menekültek, az egyik néző, egy fiúcska pedig meg is jegyezte: „úgy zümmögnek, mint valami óriási darazsak.” A versenyt kivetítőn lehetett követni, pontosabban azt a mozgóképet láthattuk a nagyméretű vásznon, amit villámgyors cikázásaik közben a kis gépek pilótáiknak közvetítettek. Olykor izgalmat jelentett, hogy „civilek” is kerültek a bekerített pályára – hiszen adott esetben nem veszélytelen az ilyen sebesen haladó tárggyal való találkozás. Az egyik versenyző, Adam Bogdan lapunknak elmondta, hogy ilyen pályához hétköznapokon természetesen nincs hozzáférésük, az edzéseket városon kívüli zöldövezetben, fák között lehet csak végezni. Több száz órai gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki ennyire jártas legyen az irányításban. A drónját ő maga tervezte és készítette el, alkatrészeit az interneten szerezte be. Fontos, hogy nagyteljesítményű legyen benne az elem, mondta, s azt is elárulta, a teljes felszerelés bizony nem olcsó: 700–800 euróba kerül. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. augusztus 30.Öt földrészt képviselt a XXII. Inter-Art alkotótáborNagyenyeden augusztus 10-26. között rendezték meg a hagyományos Inter-Art Nyári Képzőművészeti Tábort. A huszonkettedik alkalomra huszonhat országból érkeztek részvevő művészek, akik a táborbontás után hétfő délután a Bánffy-palota földszinti termeiben is kiállították alkotásaik zömét. A megnyitón Lucian Nastasă-Kovács, a Művészeti Múzeum igazgatója a nagyenyedi „kálvinista városban” jelenleg uralkodó multikulturális hangulatot és alkotókedvet emelte ki, amely minden évben sok fiatal tehetséget hoz felszínre. A most kiállított képek és szobrok szerzői a következő országokból származnak: Románia, Magyarország, Szerbia, Lengyelország, Bulgária, Németország, Albánia, Dánia, Hollandia, Franciaország, Moldova, Olaszország, Törökország, Ukrajna, Szlovénia, Amerikai Egyesült Államok, Haiti, Kanada, Mexikó, India, Egyiptom, Dél-Korea, Malajzia. A tárlatot Florin Gherasim muzeológus mutatta be, aki szintén a kiváló képzőművészeti menedzselésnek köszönhetően igazi fesztivállá kinőtt alkotótábort dicsérte, ahol az idén negyven művész vehetett részt. Minőségi grafika, festészet, szobrászat mutatkozott meg a két hét alatt portrék, városképek, tájképek és nonfiguratív művek formájában, kifejezve a multikulturalitás nyelvén mindazt, ami összeköt, de azt is, ami közös gondolkodásra késztet(het) valamennyi embert. Ennek megfelelően a multikulturális nyelvezetet ajánlotta mindenkinek, elsősorban a politikusoknak a figyelmébe. Balog István, a mozgalmat irányító Inter-Art Alapítvány elnöke köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatják őket. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 18.Kidőlt fák a kolozsvári SétatérenSzeptember 17-én délután Kolozsvárt sem kerülte ki a vihar, végigsepert a városon, és több helyen egy időre az áramszolgáltatás is megszakadt. Felvételeink a Sétatéren készültek röviddel az eső után, a kidőlt fák a vihar erejéről tanúskodnak. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 29.Új szakma tájainkon: a létesítménygazdálkodásA Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) szervezésében magyar–román üzletember-találkozót tartottak Kolozsváron a létesítménygazdálkodás témakörében. A tapasztalatcsere a magyarországi Létesítménygazdálkodási és Épületüzemeltetési Szolgáltatók Országos Szövetsége (LEO) és a Román Facility Management Egyesület (ROFMA) közreműködésével valósult meg, ami szintén azt bizonyítja, hogy bár az ágazat nálunk még csak most bontogatja szárnyait és csak nehezen tudta elfogadtatni magát a meglehetősen konzervatív hatóságokkal, már kezd fejlődni, kezdi keresni az együttműködési lehetőségeket a magyarországi testvércégekkel, partnerekkel. A létesítménygazdálkodás (angolul facility management) megnevezés a munkahely és a munkavégzés szükségleteihez kapcsolódó belső szolgáltatások piacát fedi. A létesítménygazdálkodás feladata, hogy optimális szinten biztosítsa egy-egy cég vagy szervezet főtevékenységének zavartalan működését. Olyan szolgáltatási körről beszélünk, mint az épület karbantartása, takarítás, étkezési szolgáltatások, bútorozás, költözések, vagyonvédelem, munkavédelem stb., de ide tartozhat akár a cégek informatikai hálózatának vagy gépkocsi-parkjának a karbantartása is. Mivel mindezeket egy szakosodott cég végzi, ez magasabb színvonalú szolgáltatást jelent, mintha a szolgáltatást igénybe vevő vállalat azt saját erőből végezné el (például nem alkalmaz a vállalat takarítónőt, hanem a takarítást rábízza egy cégre), másrészt költséghatékonyabb is. A rendezvényen, amely a Trendek az épületgazdálkodásban címet viselte, Vass Attila, az MNKH Kolozsvári Regionális Irodájának vezetője lapunknak elmondta, hogy az első ilyen kétoldali találkozóról van szó, és jelentőségét mutatja, hogy a mind a négy anyaországi szakmai szervezet képviseltette magát. Köszöntő beszédet mondott Telegdi Andrea, a magyar főkonzulátus gazdasági attaséja, aki az új ágazat előnyeit, a helyben olcsóbban és kényelmesen megoldható szolgáltatások jelentőségét hangsúlyozta. Kolozsváron potenciális lehetőség uralkodik a digitalizáció és a fenntarthatóság kihívásainak jegyében a két ország közötti együttműködésre. Hasonlóképpen vélekedett köszöntőjében Cristian Vasiliu, a ROFMA ügyvezető igazgatója, Paár Zoltán, a Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség elnöke, Czerny József, a Magyar Létesítménygazdálkodási Szövetség elnöke, és Skapinyecz Péter, a MNKH közép-európai ügyvezetője. Ezután előadások hangzottak el a közel százfős, Magyarországról, Libanonból, Spanyolországból és Bulgáriából érkezett, valamint hazai üzletemberekből álló hallgatóság előtt. Schmidt József LEO-elnök az anyaországi eredményeket ismertette. Szövetségük tizenhét cégből áll, háromezer projektet futtat, tízezer alkalmazottat foglalkoztat, és 15 millió négyzetmétert üzemeltet gyárak, üzemek, iskolák, óvodák, sőt két börtön formájában is. Szakmájuk területei: biztonságtechnikai megoldások, klimatizálás, szaniter megoldások, tűzbiztonság, IT, dokumentumarchiválás, dokumentum-menedzsment, tisztítási és kertészeti megoldások, költöztetés stb. „Amíg működik az épület, nincs baj, de ha valami hiányzik, azonnal előtérbe kerül a felelősség” – mutatott rá az elnök röviden az iparág fontos szerepére. Cristian Vasiliu a romániai létesítménygazdálkodási piac adatait mutatta be, hangsúlyozva, hogy a szakma hazai elismertetése a hatóságokkal, az üzleti élettel, de a lakossággal is nehézkesen, de beindult. Jelenleg összesen mintegy 138 ezer alkalmazottat foglalkoztat az iparág, ami 6,8%-kal haladja meg a tavalyi szintet. A szervezethez csatlakozott vállalatok 20 százaléka román tulajdonú, a többi vegyes tőkéjű – tette hozzá. A folytatásban szabványokkal, tűzvédelemmel, integrált IT-rendszerekkel, vendéglátással kapcsolatos témában hangzottak el előadások, majd a fórum végeztével kétoldali tárgyalásokra került sor a partnerkeresés, együttműködés jegyében. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. szeptember 30.Idén is értékes díjakkal vonzza a diákokat a PénzmágnesÖtödik alkalommal rendezi meg Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) és a Magyar Mágnás Egyesület (MME) magyar középiskolások számára a Pénzmágnes – kulcs a gyarapodáshoz című kétfordulós, egyéni gazdasági versenyt. A vetélkedőt beharangozó tegnapi sajtótájékoztatón Mile Lajos főkonzul arra emlékeztetett, hogy a vetélkedő célkitűzése 2013-as beindulása óta változatlan: népszerűsíteni a pénzügyi-gazdasági ismereteket, mert azokra a fiataloknak nagy szükségük van mind családi, mind egyéni boldogulásukhoz. Az ilyen tapasztalatszerzés mindenképpen az erdélyi magyarság helyben maradását szolgálja – tette hozzá a fő-konzul. A versenyre, amelyben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vállalt partnerséget, október 25-ig lehet beiratkozni a penzmagnes.ro honlapon, ahol a tananyaghoz is hozzá lehet jutni. Az első fordulót október 26-án bonyolítják le online, a döntőt pedig november 27-én rendezik meg Kolozsváron. A vetélkedő lassan Kárpát-medenceivé nőtte ki magát, tavaly a döntőbe már felvidéki és délvidéki diákok is bejutottak. Az első helyért 500 euró, a másodikért 300 euró, a harmadik helyért 200 euró jutalom jár, de várhatóan más díjak is lesznek. Csatlós Pál RMKT-elnök azt javasolta a résztvevőknek, hogy a megoldandó feladatokat ne kössék se helyhez, se időhöz, mert a takarékossági és vagyonbiztonsági elvek általánosak, örökérvényűek. A verseny ötletgazdája, Bitai László MME-elnök szerint a megmérettetés egyaránt szól szegény, gazdag vagy középosztályú 9-12. osztályos tanulókhoz, és nem szakmai, hanem egyéni verseny. Érdemes rá áldozni néhány óra felkészülést, nem árt a megadott anyagot többször áttanulmányozni, de szükség esetén telefonon is lehet eligazítást kapni – tette hozzá. A részvétel szempontjából sok függ a tanároktól, akik eredményesen ösztönözhetik diákjaikat a részvételre, a verseny népszerűsítését pedig minden osztályfőnöknek a figyelmébe ajánlják. Tavaly sokan beiratkoztak, viszont egyesek vissza is léptek, így a versenyen „csak” 183 fiatal vett részt, akiknek kilencvenöt százaléka erdélyi volt. „A fiatalok számára hasznos vetélkedőről van szó, mert az alapelvek a pénzügyek kezelésben változatlanoknak maradnak” – összegzett Bitay László. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. október 9.Kopogtat ajtónkon a negyedik ipari forradalomKolozsváron tartotta vándorgyűlését a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Hétvégén tartotta a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) huszonhatodik vándorgyűlését. A minden évben más-más helységekben megtartott szakmai találkozó idén az Ipari forradalom 4.0 címet viselte, és arra kereste a választ, vajon miként fog kinézni a jövő gazdasága. Péntek délután a kar aulájában a megnyitóra, négy plenáris előadásra, és díjkiosztásra került sor. Szombaton hat szekcióban összesen huszonegy előadás hangzott el hazai és külföldi szakemberektől. Megtudtuk: várakozáson felüli élénk érdeklődés mutatkozott a rendezvényük iránt, a háromszáz résztvevő Erdélyen kívül Magyarországról, Szlovákiából, Szerbiából érkezett. A vándorgyűlés köszöntőkkel kezdődött. Keresztúri Zsolt RMKT-alelnök és Szász Levente dékánhelyettes arról a műszaki fejlődésről beszélt, amely annyira átalakítja mindennapjainkat. Kecskés Tibor magyar konzul emlékeztetett: kormánya szívén viseli a külhoni magyarság gazdasági helyzetét, olyan programokat támogat, amelyek elősegítik a szülőföldön való boldogulást, a kétoldali együttműködést. Csatlós Pál RMKT-elnök arról beszélt: a negyedik ipari forradalom a szemünk láttára bontakozik ki a kiberfizikai rendszerek révén, ez pedig változást fog hozni a gazdaság minden területén. Az első plenáris előadásban Konrad Kaschek (igazgató, Robert Bosch Kft., Kolozsvár) a világban és Kolozsváron is végbemenő technikai fejlődésről értekezett, amely egyre okosabb gépeket dob be a termelésbe, és a cégeket eredményesebb partnerségre, a versenytársakra való szorosabb odafigyelésre készteti. Szász Levente a globális ellátási láncok trendjeiről beszélt. Gyakori, hogy ugyanaz a termékkomponens sok országot cserél, míg elkészül a végtermék. A költségek közelítik a fejlett országokét: pl. Kínában a munkaerő ára megkétszereződött, és a mi régiónkban is ez a tendencia. Jövőre a világ összértékének a felét az 1990-ben még fejlődőkként ismert országok fogják adni. Pleschinger Gyula (elnök, Magyar Közgazdász Társaság, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja) előadásának címe Digitális átállás a pénzforgalomban – a sikeres alkalmazkodás öt pontja volt. Szerinte a hagyományos technológiák nem támogatják az innovatív fizetési szolgáltatásokat, a virtuális pénzeket. Magyarországon új szabályozásokat dolgoztak ki, ami fokozza a bankok közti versengést. Ennek lemaradói és nyertesei lesznek. Czakó Erzsébet (egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem) a globalizáció visszahatásait vette számba. Olyan folyamatról van szó, ami kölcsönös függésre és körültekintésre vezet a gazdasági szereplők világában. A globalizációnak hullámai, korszakai vannak, de két paradoxonja is: egyszerű terméket sem lehet együttműködés nélkül előállítani, és bizonyos témákban felértékelődik az országok szerepe. A világgazdaság átrendeződik: Kína és India nagyon elindult a fejlődés útján. Az előadó a negyedik ipari forradalomban a változást rögösnek, de elkerülhetetlennek látja, amelyben a sokszínűvé válás, a szétaprózódás és a társadalmi felelősségek megoszlása, minden szakma átértékelődése rajzolódik ki. Rácz Attila (IT+Klaszter) beszélt az 5. Székelyföldi IT§C és innovációs konferenciáról. A sepsiszentgyörgyi rendezvény húszévi lemaradás behozatalát kívánja szolgálni. Az est végén hagyományosan díjazták a Közgazdász Fórumban tavaly megjelent legnívósabb írás fiatal szerzőjét. Ezt most két kolozsvári érdemelte ki: Benedek Botond és Rácz Béla Gergely. A Wesselényi Miklós – díjat az RMKT korábbi elnöke, jelenlegi tiszteletbeli elnöke, Szécsi Kálmán kapta meg. Laudációt Somai József mondott. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. október 14.Teljesítetlen autonómiaigéretekAz Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Amire felesküdtünk isten s ember előtt címmel a romániai magyarság önrendelkezését szorgalmazó Kolozsvári Nyilatkozat 25. évfordulója alkalmából rendezett konferenciát péntek délután a Magyar Unitárius Egyház imatermében. Az emlékezés helyszíne jelképes volt: 1992-ben itt született meg a történelmi lépésnek számító RMDSZ-nyilatkozat a nemzeti kérdésről – az esemény ma már többféleképpen él az akkori főszereplők memóriájában. Szőcs Géza, az RMDSZ akkori főtitkára szerint az autonómianyilatkozat a közösség nagy ideáljainak a megfogalmazását jelentette, amit Bukarestből és Budapestről vezérelve akadályoztak meg. 1989 után az erdélyi magyarság vezetői elherdálták, aprópénzre váltották az addig felhalmozott politikai tőkét, így kerülhetett célkeresztjükbe Tőkés László is. A Kolozsvári Nyilatkozat megalkotói naívan nekik engedték át a terepet a brassói kongresszuson. Tőkés László EMNT-elnök meggyőződése, hogy a Kolozsvári Nyilatkozatot tovább kell vinni, mert annak idején a felesküvéssel találtunk magunkra, és ez mindmáig kötelez. Aki elfogadja annak tartalmát, a nemzeti oldalon áll, aki pedig nem, az máshová tartozik. A tájbasimuló “neptuni” politika helyett a háromszintű autonómiát kell elérnünk, megszabadulva a balkánizálódástól, újragondolva politikánkat, szakítva a tisztességtelen nézetekkel. Életképes eredményt csak akkor érhetünk el, ha egységesen lépünk fel közösségi érdekeinkért, mondta. A Kolozsvári Nyilatkozat egyik megfogalmazója, Bodó Barna politológus szerint ez ma is zsinórmérték, „az erdélyi magyar közösség vagy autonóm lesz, vagy nem lesz”. Borbély Zsolt Attila EMNT-alelnök a nyilatkozat ellen viselt balliberális sajtóháborúról beszélt, amelynek célja a nemzeti gondolkodás kompromitttálása volt. Ennek fő szószólói Cs. Gyimesi Éva és Magyari Nándor voltak, akik kozmopolitákként megelégedtek a román hatalom engedménymorzsáival, az autonómistákat párbeszédre képtelen voluntaristáknak bélyegezték meg. Kónya Hamar Sándor húsz évnyi politikusi tapasztalata alapján kijelentette: manapság tizenhat uniós tagállam ismeri el az önrendelkezés valamelyik formáját, amelynek haszonélvezője ötven nemzeti kisebbség. „Huszonöt éve kimondtuk: a romániai magyarság államalkotó társnemzet. És hol tartunk most?”– tette fel a kérdést. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki a Kolozsvári Nyilatkozat előtt az RMDSZ ifjúsági szervezetének (MISZSZ) egyik vezetője volt, arra emlékezett, hogy Demény Lajos és Király Károly hasztalanul veszett össze Domokos Géza akkori elnökkel, az lett volna kedvező pillanat az autonómia követelésére. Az autonómisták hibája, hogy akkor nem voltak elég kemények. Szilágyi Zsolt szerint az akkori eskütétel ma is aktuális és kötelez. Toró T. Tibor EMNP-ügyvezető elnök szerint a Kolozsvári Nyilatkozat után az autonómiatörekvést komolyan nem vevő RMDSZ-ben megindult a platformizálódás. Így alakult meg a Reform Tömörülés, amely Tőkés László politikai tőkéjét kívánta gyümölcsöztetni. És ezt a szellemiséget napjainkig megőrizte. Katona Ádám, az egykori Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform elnöke sajnálja, hogy akkoriban „nem mondták keményebben az igazságot”. Szerinte Domokos Géza amilyen haszonos volt a letűnt korban a Kriterion Könyvkiadó vezetőjeként, annyira kártékonynak bizonyult az RMDSZ elnökeként. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy a napjainkban mesterségesen gerjesztett magyarellenességet szívós diplomáciai munkával lehet csak kivédeni. Romániában a belső önrendelkezés tabuját a megfélemlítés és a félelem táplálja. Az autonómia nem román–magyar vita, hanem a demokrácia velejárója. Az RMDSZ azonban a katalóniai függetlenségi népszavazás kapcsán azon ügyködött, hogy megnyugtassa a román hatalmat: „mi nem ezt akarjuk. Ha az önrendelkezési jog és a véleményszabadság joga sérül, és ezt Európa elfogadja, akkor nagyon rossz irányba haladunk” – mondta. A konferencia szervezője, Sándor Krisztina EMNT-ügyvezető elnök úgy összegezte az elhangzottakat, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat példa midenki, de főleg a fiatalok számára, mert bőven van még tennivalónk. Az egyik hozzászóló pedig így summázott: a romániai magyarság legnagyobb baja nem a széthúzás, hanem az apátia. Az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatban az RMDSZ leszögezte: „a romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa”, és kinyilvánította, hogy „a belső önrendelkezés útján” kíván haladni. A célokat az RMDSZ akkori vezetői és parlamenti frakciói esküvel is megerősítették, minderre Kolozsváron, a Szent Mihály plébániatemplomban került sor. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. december 4.Erdélyi magyar fiatalok kalákája a világ tetejének árnyékábanSikerült! Közös munka közös sikerélménye a Himalája vidékén Tíz évvel ezelőtt a budapesti Irimiás Balázs építészmérnök és felesége India észak-nyugati csücskében, Dzsammu és Kasmír Zanszkár tartományának Zangla nevezetű falujában turistáskodott, ahol annakidején Körösi Csoma Sándor két évig élt és dolgozott a helyi királyi palotában. Látva az épület romos állapotát, a magyar házaspár létrehozta a Csoma Szobája Alapítványt, hogy általa támogatások elnyerésével lehetővé váljék az műemlékingatlan restaurálása. A munkálatok évek óta folynak, de közben a faluban felmerült, hogy iskolát kellene építeni az oktatásra használt fóliasátor helyett. Az alapítvány ezt a munkát is elvállalta, pályázatot hirdetett fiatal önkéntesek számára. A felvett magyarországi, angol és olasz jelentkezők közé három erdélyi magyar került: egy brassói, egy csíki és harmadikként egy szintén csíki születésű, de Kolozsváron élő építőmérnök, Zakariás Botond, aki élményeit most megosztja olvasóinkkal. Az indulásról A fiatal építőmérnök ritkaságszámba menő nyárvégi indiai tapasztalatait videófelvételekből összevágott másfél órás mozgóképes műsorban rögzítette. Indul a vetítés, és közben megy a kérdezősködés, meg a magyarázat. – Tudtad-e előre, hogy milyen kalandra vállalkoztál? – Csak annyit, hogy nem lesz könnyű. De tetszett a kihívás. – Hogyan lehet Indiába eljutni? – Hatvan napos turistavízumot kellett beszerezni, de az ma már interneten is megoldható, nem kell miatta Bukarestet megjárni. Kolozsvárról előbb Münchenbe kellett repülni, mert onnan van járat Delhibe. Láthatod, ez már az éjszakai Delhi Repülőtér. Onnan pedig még két órát repültem Lehbe. Az egész utazás tíz órát tartott, plusz az átszállásos várakozás. Utazás hegyen-völgyön át A képernyőn feltűnnek a régió fővárosának, Lehnek az utcái. Tengerszint felett több mint háromezer négyszáz méteren, közel az indiai–pakisztáni–kínai hármashatárhoz. A városkának huszonötezer lakosa van, és ugyanannyi külföldi turistája. Az ottaniak hatvan százaléka buddhista, húsz százaléka muszlim, és húsz százaléka hindu, de békésen megvannak egymással. Az utcán sok a járókelő és a kóbor kutya, imitt-amott szent tehenek fekszenek az emberek útjában, de a nem hinduk is gondosan kikerülik azokat. Sok az utcai kifőzde. – A lakosság szívesebben eszik ezeken a helyeken, mint otthon, mert igénytelen, és mert az élelmiszer nagyon olcsó. Látod, itt az utcán sütik a kovásztalan kenyeret, a csapatit. – Mennyit ültél Lehben? – Három napig, ennyi kellett a magassági aklimatizálódáshoz. A turisták így szokták, ha tovább akarnak kapaszkodni a Himalájában.Vendégházban laktam. Amit most látsz, az egy stupa, a buddhisták világában olyan, mint nálunk a kereszt az út mentén. Nem tipikus a színes festés. – És ez itt milyen piac? – Ez a tibeti menekültek piaca, ahol turistáknak árusítják az otthonról elhozott csecsebecséiket. Ladakh tartományt úgy is hívják, hogy kis Tibet, sokak szerint ez minden, ami a legtisztábban megmaradt Tibetből a kínai elfoglalás után. Változik a kép, buszozás következik. Irány Padum! – Úgy kell elképzelni, hogy légvonalban nincs messzebb Lehtől, mint hatvan-hetven kilométer, mégis annyi völgyön és kaptatón kell átkacskaringózni, hogy több mint négyszáz kilométer az út a háromezer kilencszáz méter magasban fekvő városkáig. Az ablakból minden irányban kopár hegyek ágaskodnak, csak a patak mentén akad kevés fű. Megtudom, hogy Kargil teljes egészében muszlim. És hogy az országút mentén igen nagy katonai támaszpontok sorakoznak, nem véletlenül. (Sokszor volt már fegyveres konfliktus a szomszédos Pakisztánnal a terület hovatartozásért – szerk. megj.). – Ott lenn a völgy alján az Indus találkozik a Zanskard folyóval, amelynek völgyében döcögtem tovább. Megérkezés Kargilba. Szokásos utcai élet. Vállvetve jobban megy a munka – Bárhova mész, a tea kötelező. Háromfélét ismernek: a sóst és a jakvajast, a maszlacsájnak nevezett fűszerest, és a sima fekete teát. Szeszesitalt azonban az egész tartományban csak a turistáknak szolgálnak fel, természetesen jó csípős áron. – Össze-vissza hány napig tartott ez a buszozásod? – Három napig, amiből egy éjszakát aludtam, egy hotelben. Itt már Padum kisvárosba zötyögök tovább, úgy rázott a busz, hogy a térdemet be kellett bugyoláljam egy pokrócba, mert mindegyre verődött bele a karosszériába. Itt csak hetente egyszer jár autóbusz, alkalmi terepjárókat csak négy-ötszörös áron lehet felfogadni. Idézet Botond akkori Facebook-bejegyzéséből: „Öt napra rá, hogy elhagytam a kolozsvári repteret, megérkeztem Padumba. Leh-ből két napot buszoztam, kerülve a turistafuvarokat, csak helyi járatokkal, hegyen-völgyön keresztül. A helyi emberek jóindulatúak, szerethetők és szutykosak. Holnap indulok a célállomásra, így valószínűleg huzamosabb ideig nem lesz internetem. Senki se aggódjon miattam. Jól vagyok. Nagyon jól.” A videofelvételen továbbra is mindenfelé kopár kősivatag terpeszkedik, a távolban már hatezres hegycsúcsok látszanak. És most egy gumidefektet kell megoldani, ami nem csoda az ilyen úttalan úton. Négyezer négyszázötven méter magasan. Padumból már a végállomás a cél: a három-négyszáz fős Zangla. Harmincöt kilométerről van szó, amihez két óra szükséges, de busz ide már nem merészkedik el, hanem a faluból reggel bejön egy személyeket fuvaroztató terepjáró, és délután visszamegy. Célbaérés, rajt a munkában A Csoma Szobája Alapítvány pályázatának kiírásáról Botond még tavasszal egy barátja révén szerzett tudomást. Négyszeres volt a túljelentkezés, ráadásul tudatosan nagyon széles szakmai változatosságra törekedett a alapítvány: az építőmérnöktől, a tanártól, az alpinistától, a pszichológustól az orvosig sokféle foglalkozás képviseltette magát, vagy egyetemisták, vagy fiatal szakemberek személyében. Egy turnusban húszan dolgozhattak, az alapítvány az ellátási költségeket állta, de a szállítást mindenki saját zsebből fizette. És amíg ment a munka, a csapat egy része a helybéliek tanításával foglalkozott. – Hol szálltatok meg? – Családoknál. És reggel három kilométert gyalogoltunk a munkahelyig, mert a szomszéd kisfalunak, Tampónak építettük a 8x8 méteres tantermű és kis előszobájú úgynevezett szolár iskolaépületet. A munkaidő 9 és 12, illetve délután 2 és 5 között volt, déli szünettel. Este pedig visszagyaloglás. – Az építkezéshez milyen eszközök álltak rendelkezésre? Volt-e építési terv, amit hatóságilag engedélyeztetni kellett? – Terv volt, de Indiában az elfogadtatással nem bajlódnak, sem a műemlékvédelemmel, az csak elméletileg létezik. – És a szerszámok? – A lehető legegyszerűbbekkel dolgoztunk. A téglát mi gyártottuk ott helyben. Agyagszerű, kalaknak nevezett talajuk van, az megformálva két-három nap alatt kiszáradt. – De itt látok fagerendákat, és az a hosszú létra is fából van. Honnan a nyersanyag? – Az biza messziről, és nagyon drágán került oda. A fa és az üveg náluk aranyat ér. Zanglában, amikor gyermek születik, fákat ültetnek egy arra kijelölt területen, hogy mire felnő, abból a faanyagból építhessen magának házat. Mert különben megfizethetetlen lenne. És itt az a királyi palota, amelyben Kőrösi Csoma Sándor lakott. A királyság az ő idejében csak erre a falura terjedt ki, és érdekes, hogy az örökös király ma is viseli ezt a címet, de főként hagyományból, „tiszteletbeliként”. Óvatosan a levegővétellel! – Érezted-e a magasság miatti oxigénhiányt? – Hogyne! Fárasztó volt a mozgás, meg kellett tanulni, hogy kerüljük a hirtelen mozdulatokat, mert akkor még nehezebben kaptál levegőt. Amikor visszajövet Kolozsváron kiszálltam a repülőből, nagyon furcsa volt, hogy minden erőlködés nélkül nyugodtan tudok lélegezni. – Ezeken a képeken azt látom, hogy egészen nyáriasan vagytok öltözve. – Igen, mert reggel volt. De utána teljesen be kell öltözni, napszemüveget viselni, és az arcot is védőkrémmel bekenni, mert olyan magasságban nagyon erős a napsugárzás. Nyáron pedig a hőingadozás: délre felmegy közel harminc fokra, éjjelre pedig tíz fok alá süllyed. Télen aztán a hó egészen elvágja a külvilágtól a falut, tartósan mínusz húsz-harminc fokot kell átélni. Akkor van náluk az iskolai nagyvakáció. – Hogyan élnek az ottani családok? Ugye, ők buddhisták? – Igen, családonként három-négy gyermekkel. Nyáron nagy a szárazság, a házban az emberek a fenti nagy szobákban laknak, de télire leköltöznek a szűk pincébe, ahol fűthetnek. Fűtésre trágyát használnak. Ördög Béla / Szabadság (Kolozsvár) 2017. december 28.Folytatjuk a köztéri iparművészeti emléktárgyak felleltározásátTovábbra is számítunk olvasóink segítségére Egy szemfüles olvasónk figyelmeztetése nyomán, miszerint a Főtér sarkán elhelyezett monarchiabeli tengerszintfeletti magasságot jelző oszlopnak váratlanul nyoma veszett, elkezdtük összeállítani ezen „kordokumentumok” jegyzékét. Több mint egy éve közöltük le először a Kolozsváron fellelhető tengerszintfeletti magasságot jelző oszlopok és utcai csatornafedők általunk számba vett jegyzékét. A valamikori kincses városnak már sok ilyen emléke eltűnt, és a jelenlegi lakosság túlnyomó részének nincs is tudomása ezeknek a több mint száz éve kihelyezett, pontos adatokat közlő műtárgyaknak egykori rendeltetéséről. A fennmaradtakat önerőből és olvasói segédlettel leltároztuk fel, az utóbbiak önkéntes közreműködését ezúttal is köszönjük. Olyan tudománytörténeti és egyben iparművészeti tárgyakról van szó, amelyeket a huszonegyedik század embere korszerű technikai eszközökkel könnyűszerrel helyettesíthet, de hitelességük ma is vitán felüli. 2016 decemberében felhívással fordultunk olvasóinkhoz, próbáltuk közösen felleltározni a még meglévő hasonló emlékeinket: a magasságmérő oszlopokat és az azokkal egyidős, utcáinkon még használatban fellelhető magyar feliratú csatornafedőket. Ha látnak ilyen tárgyakat, értesítsenek bennünket, hogy hol, és milyen állapotban találhatók, az sem baj, ha fényképeket is mellékelnek a tájékoztatáshoz. Így jelzett nekünk Cs. Gy., K. Z., F. E., M. L., J. GY., K. J., P. A. olvasónk, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést. Városunkban jelenleg a következő helyszíneken elhelyezett magasságjelző fémoszlopokról tudunk: a magyar színház épülete mellett (felirata olvashatatlanná kopott); Trefort/Haşdeu és Haller Károly/Ion Creangă utcák sarka; Nyárfasor/Plopilor utca, a BBTE szállodájának bejárata (XLIX 347.935); Fellegvár (XXXVII 399.993); Monostori út 16. (falban, XXXVII 358.185); Monostori út, a sörgyárral szemben, tábla a falon (XXXV 349.314); Mócok útja 62., tábla a falon (XXI 344.121), Biasini szálló (IX 359.826); Szőlő utca; Sáncalja/Drăgălina és Borjúmálalji/Grigorescu utcák találkozása (XXII 343.643); Deák Ferenc/Eroilor 48. (a román színház felőli oldalon, tábla a falon: 6/ 342844), a Főposta épületén (VIII 340.495), Élian-palota (Ferenc József/Horea út 2., 12/348.349), Árpád híd Radák/Dacia utcai hídfője. Megjegyzés: az Árpád híd újjáépítése során a magasságmérő oszlop nem sérült meg, ma is a helyén, az északi hídfőnél található. A többnyire megkopott, de még használatban álló, magyar feliratú utcai csatornafedők közül a következőket sikerült beazonosítani (a legközelebb eső ingatlan címével): Virág/Micu Klein u. 3., 11., 16.; Fogoly/Potaissa és Egyetem utcák sarka; Orbán Balázs/Actorului u. 14. és 27.; Beszterce u. 16., 26–30., 32., 61.; Farkas/Kogălniceanu u. 4. és 8.; Rózsa/Samuil Micu u. 9.; Méhes/Septimiu Albinii u. 17.; Külső-Farkas/V. Milea u. 78.; Szentlélek/V. Fulicea 7., Zsigmond király/Călugăreni 6.; 17., 27.; Kismester/Bob és Kötő/Raţiu utcák kereszteződésében; Postakert/Cuza Vodă 4.; Budai Nagy Antal/Dorobanţilor 31.; Szappany/Nyomda u. 4–6.; Bocskai/A. Iancu tér, a Vasútigazgatóság bejárata; Csermalom/Gorunului 18.; Szamosközi/H. Barbusse és Móricz Zsigmond/Bucureşti utcák sarka; Kájoni János/Călugăreni u. 6.; 17., Kőváritelepi Közép/Carpaţilor utca 19.; Pata-középsor/Minerilor u. 46. Ha a fentieken kívül valaki még felfedez ilyen szabadtéri régiségeket, kérjük, értesítsen bennünket, hiszen történelmünk, civilizációnk apró, de a maga nemében jelentős részleteiről van szó. Ördög Béla Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-30
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
